Az MCU 37. filmje új fejezetet nyit a Marvel Moziverzumban, még ha nem is annak ismert világában játszódik. A Fantasztikus 4-es: Első lépések július 24-én érkezik a hazai mozikba, és a képregényvilág első családját egy egészen különleges kontextusba helyezi: egy alternatív hatvanas évekbe egy párhuzamos Földön, ahol a múlt és a jövő sajátos egyvelege kel életre a vásznon. A főszerepben Pedro Pascal (Reed Richards), Vanessa Kirby (Sue Storm), Joseph Quinn (Johnny Storm) és Ebon Moss-Bachrach (Ben Grimm), a rendezői székben Matt Shakman.
Shakman, aki korábban a WandaVízió sorozattal már bizonyította, hogy bátran nyúl az MCU határait feszegető koncepciókhoz, most még nagyobbat álmodott:
„Egy másik Földön járunk, így lehetőségünk volt újragondolni, hogyan is néztek volna ki a hatvanas évek. Eljátszottunk a gondolattal: mi lett volna, ha nem Neil Armstrong és Buzz Aldrin indulnak először az űrbe, hanem Reed, Sue, Johnny és Ben? Mi van, ha ők voltak az igazi úttörők?”
A négyes első megjelenése a képregények világában 1961. augusztus 8-án történt, amikor megjelent a Fantastic Four #1. Akkor még nem is létezett Marvel Comics, csak egy kis kiadó, a Magazine Management Company, amely a rivális DC Justice League-jének sikerére válaszolva hozott létre egy új csapatot. Stan Lee és Jack Kirby azonban valami egészen mást alkottak. Ők nem istenszerű hősöket teremtettek, hanem egy családot, amelynek tagjai nem rejtegették kilétüket, és akik – a szupererők ellenére – nagyon is emberiek maradtak. A karakterekben rejlő emberi konfliktusok – házastársi viták, testvéri feszültségek, belső vívódások – tették őket igazán különlegessé.
„Az élénk színekben pompázó hősiesség éles kontraszt volt a borús hangvételű világokhoz képest, ami azonnal megkülönböztette a Fantasztikus Négyest a többi képregénytől”
– írja Sean Howe képregénytörténész a Marvel Comics: The Untold Story című könyvében.
A sorozat népszerűsége gyorsan elindította a Marvel Comics felemelkedését. A következő években csatlakozott hozzájuk Pókember, Hulk, majd a későbbi ikonok egész sora. A Lee–Kirby páros több mint száz számon keresztül formálta a Fantasztikus Négyes világát, bemutatták Doctor Doomot, a Fekete Párducot, az Emberteleneket, sőt, még a világot is megmentették egy hatalmas űristentől.
Ám mindezidáig a mozivásznon nem sikerült újrateremteni ezt a különleges világot. Három mozifilm (és egy hírhedt, be nem mutatott ’94-es verzió) után most úgy tűnik, a Marvel újraformálás helyett visszanyúl azokhoz a gyökerekhez, amellyel a Fantasztikus Négyes annak idején egy egész műfajt forradalmasított.
Shakman filmje tehát egy alternatív Földön játszódik a Marvel-multiverzumban, ahol a történelem másképp alakult. Ez a világ azoknak az álmodozóknak a víziójára épül, akik az ’50-es és ’60-as években repülő autókról, barátságos robotokról és utópisztikus jövőről fantáziáltak. Itt Reed Richards az, aki valóra váltja ezeket az álmokat.
A retrofuturizmus, ahol Kirby találkozik Kubrickkal
Az Első lépések alapvetően más szemlélettel közelít a karakterekhez, mint a korábbi – és sokszor kritizált – filmváltozatok. Ahelyett, hogy a klasszikus hősöket egy modern, szkeptikus világba erőltetnék, a film visszanyúl azokhoz a gyökerekhez, ahonnan az egész Marvel-univerzum kinőtt. A forrás nem csupán a klasszikus képregények története, hanem azok szellemisége és esztétikája is. A látványvilágot a „retrofuturizmus” jegyében álmodták meg, ami egyszerre idézi meg a hatvanas évek optimista sci-fi elképzeléseit és Jack Kirby vibráló, technológiai fantáziákkal teli paneljeit.
„Kirby találkozik Kubrickkal” – így foglalta össze a film látványvilágát Shakman. A 2001: Űrodüsszeia vizuális világát említi fő inspirációként, de a cél egyértelműen az volt, hogy újra felfedezzék azt az űrkorszak-álmodozást, amit a Fantasztikus Négyes eredeti történetei is képviseltek. A forgatáson fizikailag is megépítették Reed különféle találmányait, köztük H.E.R.B.I.E.-t, a távirányítható androidot, illetve kétféle Fantasticart is: egy teljesen berendezett verziót, valamint egy könnyített, effektekhez optimalizált változatot. A jármű formavilága a ’60-as évek amerikai koncepcióautóit idézi, európai eleganciával fűszerezve.
A forgatási helyszínül szolgáló londoni Pinewood stúdióban húzták fel a Yancy Street díszletét is, ami kulcsszerepet játszott a hangulat megteremtésében. Ez a fiktív utca Jack Kirby gyerekkorának New York-i környékét idézi, ahol zsidó bevándorlók lakták be az alsó-keleti oldalt. Itt nőtt fel Ben Grimm, vagyis a Lény is, akit Ebon Moss-Bachrach formál meg.
„Kirby Ben karakterében egyfajta tisztelgést fogalmazott meg az apja és azon helyek előtt, ahol felnőtt” – mondja a színész. „New York-i vagyok, sok időt töltöttem Essexen, Delancey-n, Clintonon. Ezért is volt megindító látni, milyen részletgazdagon alkották újra ezt a környezetet. Sétálok, látom a kalapos, a halárus standját, és el sem hiszem, hogy London külvárosában vagyok, annyira autentikus a látvány.”
Moss-Bachrach számára különleges ez a szerep, hiszen ez már a második alkalom, hogy Marvel-karaktert játszik: korábban Microként tűnt fel A Megtorló sorozatban.
„Szerintem tök jó, hogy Micro civil neve David Lieberman, ami Stan Lee nevére utal. Ben Grimm pedig maga a megtestesült Kirby-karakter. A két legnagyobb Marvel-alapítóhoz fűződő karaktert játszhattam el, és ez nagy megtiszteltetés számomra.”
Család mindenek felett
A Fantasztikus Négyes vonzereje tehát elsődlegesen abban rejlett, hogy ők egy család, a Marvel első családja. Shakman és alkotótársai ezt a dinamikát akarták leginkább megragadni. Nem véletlen, hogy a rendező szerint a casting volt az egyik legnehezebb feladat.
„Nem elég az, hogy valaki jó Johnny vagy jó Ben. Az volt a kérdés, hogy kik működnek együtt valódi családként? Kik a legjobb testvérek, kik a legjobb házaspár, ki lehet a tiszteletbeli nagybácsi? Nagyon megnyugtató, hogy a négy színész között az első perctől fogva működött a kémia.”
A szereplőgárda nem ismeretlen a sorozatrajongók számára: Vanessa Kirby (A korona), Joseph Quinn (Stranger Things), Ebon Moss-Bachrach (A mackó), valamint Pedro Pascal (A Mandalóri, The Last of Us) alkotják a négyest.
Bár Ebon Moss-Bachrach számára a szerep megszerzése viszonylag egyszerű volt, a Lény életre keltése már sokkal összetettebb feladatnak bizonyult.
„Még sosem dolgoztam együtt ennyi emberrel – tényleg több százan vettek részt a munkában, az animátoroktól a tervezőkig” – mesélte a színész. „Bár sok minden mozgásérzékelésen és animáción alapult, minden jelmezdarab fizikailag is megépült. Mindig volt egy teljes méretarányos ruha a forgatáson, hogy lássuk, hogyan illeszkedik majd a jelenetbe. Folyamatos párbeszéd zajlott köztem, a tervezők és a VFX-es csapat között. Olyan volt, mintha én lettem volna az agy, ami kitalál valamit, majd ők megvalósították. Mély benyomást tett rám, milyen komolyan vették mindezt, és mennyire törekedtek arra, hogy a karakter egyszerre legyen emberi és nem emberi.”
„A Fantasztikus Négyes tagjai közel állnak egymáshoz. Ők már családot alkottak az űrutazás előtt is, amely megváltoztatta őket” – mondta.
„Jó volt, hogy én álltam ott, mert így amikor Joe vagy Vanessa vagy Pedro rám nézett, Bent látták, nem a Lényt. Ez rengeteget számít az intimitás megteremtésében, és abban, hogyan viszonyulunk egymáshoz.”
A látványos effektek Johnny Storm karakteréhez is elengedhetetlenek voltak, bár szerencsére Joseph Quinn-nek nem kellett valóban lángra kapnia. A korábbi adaptációkban, például a 2000-es évek filmjeiben Chris Evans flörtölő, laza stílusban hozta a figurát, Quinn azonban másfajta megközelítést választott.
„Johnny tele van önbizalommal, de ezzel néha bánt másokat” – mondta a színész. „Ugyanakkor vicces is. Kevin [Feige] és én sokat beszélgettünk arról, hogyan változott a világ az előző filmes verziók óta. Korábban afféle nőcsábász, könnyelmű srácként ábrázolták, de ez ma már nem feltétlenül menő. Az én Johnny-m érzékenyebb mások érzéseire, és remélhetőleg megmutatkozik benne egyfajta önreflexió is, hogy miért vágyik ennyire a figyelemre.”
Shakman rendező hozzáteszi: a vagány srác álcája mögött Johnny kifejezetten értelmes is.
„Nem véletlenül van ott az űrhajón. A képregényekben is gyakran ő volt a legbátrabb, még ha ezt a humorával gyakran leplezni is próbálja. Ő Sue öccse, és ez sokat elárul arról, honnan jön.”
A jövő építői: Reed és Sue
Reed Richards igazi szuperereje az agyában rejlik. A film retrófuturista világa az ő találmányainak köszönhetően létezhet, Shakman szerint pedig személyisége „Steve Jobs, Albert Einstein és Robert Moses keveréke.”
Sue Storm, a csapat másik vezéralakja, politikai téren ért el hasonló áttöréseket. A Jövő Alapítvány vezetőjeként – ami egy modern képregényes koncepció Jonathan Hickman történeteiből – világméretű leszerelési folyamatokat és békét ért el. A filmben a hatvanas évek álmai nemcsak rakétákban és lebegő autókban, hanem társadalmi fejlődésben is testet öltenek.
„Ha Reed a legnagyobb tudós, akkor Sue a legnagyobb érzelmi intelligenciával rendelkező ember a Földön. Kettejük célja, hogy ideális társadalmat építsenek.”
Sue Storm, a Marvel első női szuperhőse már a legelső képregényben is a csapat tagja volt, ám az akkori Láthatatlan Nő sokszor megmaradt a háttérben mozgó szereplőként. „Ha szó szerint életre keltenénk a hatvanas évek Sue-ját, ma mindenki egy kicsit papucsfigurának látná” – vallja be Vanessa Kirby. „Az egyik legizgalmasabb kihívás az volt, hogy hogyan őrizzük meg azokat az értékeket, amelyeket minden generációban képviselt, de mégis a mai világban hitelesen formáljuk meg.”
Sue képességei időközben jelentősen bővültek, ma már a láthatatlanná válás mellett energia- és erőtér-manipulációval is rendelkezik. Az évek során természetesen a jelentősége is hatalmasat nőtt; vezetővé, anyává lépett elő, sőt egy sötétebb alternatív verziója (Malice) is feltűnt a színen. Kirby szerint a legfőbb kapocs a karakter régi és új változatai között az anyaság volt, ami az Első lépések történetében kulcsszerepet kap.
„Matt-tel nagyon tudatosan figyeltünk arra, hogy ezekben a történetekben szinte sosem látunk anyát, aki babát nevel” – meséli a színésznő.
„Az egyik kedvenc fejezetem Sue életéből az, amikor Malice-szé válik, és a sötétebb oldala előtérbe kerül. El voltam szállva attól az időszaktól. Fontosnak éreztem, hogy ebből is kerüljön valami a filmbe, hogy ne csak egy édes, jó kislányos anyát lássunk a vásznon.
Nagyon szeretem, hogy ezek a karakterek valódi emberek, egy kusza családban, akik veszekednek, hibáznak, próbálják megérteni egymást. Ezt emberi szinten is érezni lehet bennük.”
Bár a Marvel mostanáig sem erősítette meg hivatalosan, hogy ki Sue gyermeke a filmben, a képregények alapján két lehetőség is szóba jöhet: Franklin és Valeria Richards. Franklin olyan szintű mutáns képességekkel rendelkezik, amik még a legerősebb X-Manek erejét is felülmúlják, míg Valeria zsenialitása apjáéval is felveszi a versenyt. A Marvel kozmikus szegmense emiatt mindig is külön figyelmet szentelt nekik, és nem véletlen, hogy Franklin régóta különös érdeklődés tárgya a bolygófaló Galactus számára is – aki az Első lépések során valóban felbukkan a Földön.
Reed Richards feltalálta az űrutazást, repülő autókat tervezett, és intelligens robotokat épített. De vajon mit ér mindez, ha egy hatalmas űrbéli entitás készül felfalni a bolygót?
„Ez a fenyegetés teljesen új léptéket képvisel Reed számára” – mondja Pedro Pascal. „Még a világ legokosabb embere is megdöbben, amikor egy olyan lénnyel találja magát szemben, amelynek létezése túlmutat az idő fogalmán is.”
Galactust eredetileg Stan Lee és Jack Kirby álmodta meg egy mára már klasszikussá vált két részes képregényben. A 2007-es A Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazó című filmben azonban Galactus csupán egy arctalan űrfelhőként jelent meg, ami sok rajongót kiábrándított. Ami az Első lépéseket illeti, ezúttal már teljes értékű karakterként tér vissza, Ralph Ineson alakításában. A jelmeztervezők hónapokat dolgoztak a klasszikus lila-kék páncél modernizálásán, hogy a vásznon is működjön.
„Nem akartam csak mozgásérzékeléssel megoldani Galactust. Fontos volt, hogy legyen valódi jelenléte, legyen ott fizikailag is” – magyarázza Shakman. „Készítettünk egy teljes jelmezt, és rengeteg kameratesztet csináltunk, hogy kiderítsük, hogyan lehet ezt a méretarányt hitelesen megjeleníteni. Hogyan vesz fel az ember egy olyan jelenetet, ahol mintha a Rushmore-hegy beszélne?”
Galactus főellenséggé emelése önmagában is új irány a Fantasztikus Négyes filmes történetében, hiszen eddig szinte mindig Doctor Doommal indultak. Bár Doom kétségkívül a Marvel egyik legismertebb gonosztevője, a stúdió most megragadta az alkalmat a vérfrissítésre – különösen annak fényében, hogy a 2026-os Bosszúállók: Ítéletnap című filmben Robert Downey Jr. kelti majd életre a karaktert.
„Doom lenyűgöző figura, de alapos figyelmet igényel” – mondja Shakman. „Más adaptációk megpróbálták egy filmben lezavarni az eredettörténetet és magát Doomot is. Mi egyikbe sem kezdtünk bele, és ez szabadságot adott ahhoz, hogy új szemszögből közelítsünk.”
Egy új franchise születése?
Ha mindez működik, akkor az Első lépések lehet az a film, amely végre valódi filmes franchise-zá emeli a Fantasztikus Négyest, hisz ezt a bravúrt korábban még senkinek sem sikerült elérnie. Ez nagy vállalás a Marvel filmes univerzumának 37. alkotásaként, de volt már példa meglepetésszerű sikerekre. Shakman a WandaVízóval bebizonyította, hogy a Marvel a televíziós keretekben is képes újítani, Pedro Pascal pedig már több nagy franchise-ban is otthonosan mozog.
„Nagyon félelmetes volt” – mondja Pascal arról, milyen érzés számára Reed Richardsként csatlakozni a Marvelhez. „Sokat jelentett, hogy olyan emberek vettek körül, akik segítettek ebben az élményben. Amikor bekerültem a Trónok harcába, azt hittem, azt már nem lehet felülmúlni. Aztán jött a Narcos, majd a Star Wars, utána pedig a The Last of Us. Mindegyik más volt, mindegyik ijesztő. De mindegyiknél az vezérelt, hogy örömet szerezzek azoknak, akik ismerik ezeket a történeteket, és szeretnék, ha jól sikerülne. Közben pedig hűnek kell maradnom önmagamhoz, hogy ez a történet igazán működjön, és elvigyen minket egy új világba.”
A cikk az Entertainment Weekly szövege alapján készült.
