A Marvel Moziverzum jelenlegi, vagyis a negyedik, ötödik és hatodik fázisokat felölelő korszakát nem véletlenül nevezték el Multiverzum Sagának. A WandaVíziótól egészen a közelgő Bosszúállók: Titkos háborúkig ívelő történetfolyam központi mozgatórugója a párhuzamos valóságok és az alternatív idősíkok felfedezése, amely olyan produkciókban köszönt vissza, mint a Loki, a Marvelek, a Pókember: Nincs hazaút, a Doctor Strange az őrület multiverzumában vagy éppen a Deadpool & Rozsomák. Bár a Marvel multiverzuma már jóval az MCU előtt is létezett, a filmes franchise alkotói az elmúlt években komoly, de nem mindig konzisztens erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a nagyközönség számára is lefektessék a dimenzióközi utazás alapvető szabályait.
Legújabb cikkünkben a különböző fogalmakat és koncepciókat igyekszünk kicsit átláthatóbbá tenni, tehát mielőtt a Bosszúállók: Doctor Doom ébredése felforgatná a mozivásznakat, vegyük is górcső alá, miként épül fel ez a végtelenül összetett rendszer.
Az Idővariációs Hatóság és a Szent Idővonal bukása
A multiverzum megértésének alfája és ómegája az Idővariációs Hatóság működésében rejlik, amelyet a Loki sorozat mutatott be a nézőknek. A Megmaradó által alapított, téridőn kívüli szervezet eredeti célja az volt, hogy megakadályozza az alapító gonosz variánsainak – mindenekelőtt a hódító Kangnak – a felbukkanását. Ennek érdekében az Idővariációs Hatóság egy gigantikus szerkezet segítségével a burjánzó idősíkokat egyetlen, szigorúan felügyelt és karbantartott mederbe terelte, amelyet Szent Idővonalnak neveztek el. Minden olyan valóságot és egyént, amely letért erről a kijelölt ösvényről – így például a Tesseractot 2012-ben megkaparintó, az eredeti végzetét elkerülő Lokit is –, könyörtelenül lemetszettek a létezés fájáról.
A rendszer azonban kártyavárként omlott össze, amikor Loki és saját variánsa, Sylvie rátaláltak A Megmaradóra. A férfi halálával a multiverzum felszabadult a mesterséges láncok alól, a Szent Idővonal koncepciója pedig végleg megszűnt, teret engedve a párhuzamos világok elburjánzásának. A sorozat második évadának fináléjában a csínytevés istene saját kezébe vette az irányítást, és a létrejövő multiverzumot a skandináv mitológiából ismert Yggdrasil világfájának mintájára formálta át.
Érdekesség, hogy a szigorú felügyelet eltűnésével a „variáns” kifejezés is elvesztette eredeti, törvényszegő jelentését: ma már csupán egy-egy jól ismert karakter alternatív univerzumbeli megfelelőjét értjük alatta.
Nexusesemények, abszolút pontok és a horgonylények
A multiverzum nem csupán kaotikus világok halmaza, hanem szigorú kozmikus törvényszerűségek által irányított hálózat, amelyben a karakterek döntéseinek beláthatatlan következményei vannak. A történetszövés szempontjából az alábbi kulcsfogalmak határozzák meg a valóságok sorsát:
- Nexusesemény: Egy olyan sorsfordító pillanat, amely az eredeti mederből kilépve egy teljesen új, elágazó idősíkot hoz létre. A legékesebb példa erre Loki már említett 2012-es szökése a Tesseracttal a Bosszúállók: Végjátékban, amely azonnal felkeltette az Idővariációs Hatóság figyelmét.
- Abszolút pontok: Míg a nexusesemények újat teremtenek, az abszolút pontok (melyeket a Mi lenne, ha…? animációs sorozat vezetett be) olyan megmásíthatatlan események egy adott idősíkon belül, amelyeknek mindenképpen be kell következniük; ellenkező esetben a valóság destabilizálódik és megsemmisül. Ilyen volt a Legfőbb Strange tragédiája, aki addig próbálta megmenteni szerelmét, Christine-t, amíg a saját univerzuma össze nem omlott. Hasonló elven működnek a Pókember: A pókverzumon át című animációs filmből ismert kánonesemények is, amelyek például a Pókemberek sorsát kötik össze a szeretteik (például Ben bácsi vagy Jefferson Davis) elkerülhetetlen elvesztésével.
- Horgonylény: A legfrissebb koncepciót a Deadpool & Rozsomák hozta be a köztudatba. A horgonylény egy adott idősík legfontosabb, legmeghatározóbb figurája, akinek a halála elkerülhetetlenül magával rántja az egész univerzumát is a pusztulásba. A Fox-féle X-Men univerzumot (a 10005-ös Földet) például Rozsomák Loganben látott halála indította el a lassú megsemmisülés útján.
A legfőbb fenyegetés: a Térfúzió
A multiverzális szabályok sorában a Doctor Strange az őrület multiverzumában című filmben bemutatott Térfúzió jelenti a legnagyobb veszélyt a létezés egészére, és minden bizonnyal ez lesz a Bosszúállók: Doctor Doom ébredése konfliktusának központi mozgatórugója is. A Térfúzió egy katasztrofális, apokaliptikus esemény, amely akkor következik be, ha a felelőtlen dimenzióközi utazás vagy a tiltott mágiával történő beavatkozás miatt két vagy több univerzum összeütközik, ami az érintett valóságok teljes megsemmisüléséhez vezet. A filmben láthattuk is, ahogy egy Strange-variáns elkeseredett módszere a saját világának pusztulását okozta.
Számos elmélet szerint a Térfúziók dominóeffektusát valójában a Bosszúállók: Végjáték hőstettei indították el. Bár az univerzum felének visszahozatala nemes cselekedet volt, az időutazás és a múlt drasztikus megváltoztatása komoly töréseket okozhatott a multiverzum szövetén. Különösen igaz ez Steve Rogers döntésére, miszerint a múltban maradt szerelme, Peggy Carter oldalán – ezzel szinte biztosan létrehozva egy olyan destabilizáló anomáliát, amelynek pusztító következményeivel a Doctor Doom ébredése hőseinek kell majd szembenéznie.
