Az MCU halott és élvezi – Marvel zombik sorozatkritika

A Marvel zombik minisorozattá bővített verziója jópofa hangolódást biztosít a halloweeni időszak előtt.

A Marvel zombik (Marvel Zombies) minisorozat lényegében ott folytatja az élőhalott vírussal fertőzött Marvel hősök sztoriját, ahol a Mi lenne, ha…? (What if…?) vonatkozó epizódja abbahagyta. A kb. két órásra duzzasztott történet pedig sok mindent tartalmaz, ami egy hasonló tartalomtól elvárható: őrületes alternatív karakterek, vér, belek, dráma, egy kis humor és persze grandiózus összecsapások. 

Amit viszont nem tartalmaz, az a Robert Kirkman eredeti képregényeiben megismert groteszk alaphelyzet, azaz hogy a húsevő szörnyekké változott, ám továbbra is értelmes, beszélő Marvel hősök felfalják más univerzumból származó alternatíváikat. Ez persze nem is csoda, hiszen a Mi lenne, ha…? első évadának ötödik epizódja is egy totálisan más megközelítésben helyezte képernyőre a Marvel zombikat. Ha valaki nem emlékezne, egy gyors, spoileres emlékeztető, hogyan is érkeztünk el a minisorozatban látottakhoz.

A zombis epizódban Hank Pym a kvantumvilágba utazott megmenteni Janet Van Dyne-t, aki azonban valamiféle fertőzést szedett össze, amitől bezombult. Az ösztöneitől vezérelve megharapta Hanket, amikor pedig visszatértek, ahogy az lenni szokott, az idegen vírus futótűzként terjedt el a világban. A zombivírus persze nem kímélte a hősöket sem, a túlélőknek így nem pusztán húsevő rémekkel, hanem szupererős zombikkal kellett felvenniük a harcot. Szerencsére a hősök között is akadtak túlélők, többek között például Hope Van Dyne, Pókember, Bucky és Okoye, akik a Camp Lehigh-ba igyekeznek, ahol a pletykák szerint elkezdődött egy ellenszer kidolgozása. Vízió valóban rájött, hogyan működik a vírus, és sikerült is megmentenie Scott Lang fejét, akit (amit?) egy üvegbúrában tart. Wanda viszont túl erőteljesnek bizonyult ahhoz, hogy hasson nála a szérum, így Vízió emberekkel eteti. T’Challa, a Doktor Strange köpenyével összeállt Lang fej és Pókember Wakandába utaztak, ahol persze már a zombifikálódott Thanos várta őket.

Nagyjából innen veszi fel a fonalat a Marvel zombik új felvonása, a nagyobb spoilerektől mentesen tekintsük is át a sztorit. A korábban megmenekült hősök mellett egy új csapat is képbe került. Riri Williams, Kamala Khan és Kate Bishop egy összezsugorított jeladóra bukkan egy zombivá változott S.H.I.E.L.D. ügynökben, amelyről a helyszínen nem tudják kideríteni, hogy mire is szolgál. Céljuk, hogy eljuttassák a jeladót egy olyan helyre, ahol hitelt érdemlően megvizsgálhatják, kishíján meghiúsul, amikor Ikaris és Carol Denvers zombimásainak csatájába csöppennek.

Ekkora kerül a képbe a Khonshu által megszállt Penge (a stáblista szerint Blade Knight, pedig a Hold Penge sem hangzana rosszul), aki ismer egy helyet, ahol talán tudnak segíteni.

A csapathoz itt csatlakozik a Fekete Özvegyben megismert Vörös Őr, Melina, és Yelena Belova is. A jeladóról hamarosan kiderítik, hogy az űrben állomásozó Nova hadtestnek tudnak üzenni vele, a további cél így nem lesz más, mint hogy valahogy eljuttassák a jelet a megfelelő szervekhez. De persze arra sem kell sokat várni, hogy összetalálkozzunk a korábban életben maradt hősökkel, valamint, hogy zombi Wanda is a képbe kerüljön.

Ami mindenképp a Marvel zombik javára írható, hogy igyekszik a kereteinek megfelelően kihozni a maximumot az ötletből, és nem teljesen a nulláról próbálja meg újraindítani a sztorit. Persze biztos jópofa lett volna látni Kirkman eredeti koncepcióját is animált formában megelevenedni, de amit végül kapunk, az még így is egy ízig-vérig Marvel élmény. Legfőképpen vérig. Az ötlet kimaxolása abban is megnyilvánul, hogy a sorozat komolyan veszi a 16+-os korhatár-besorolást, és nem spórol a brutális halálnemekkel, vérfürdővel, kitépett gerincekkel, leszakadó végtagokkal és kiomló belekkel.

Nem mismásolja el az akciót, és nem fordítja el a tekintetét a kegyetlenségektől, kivéve akkor, ha a drámai hatás úgy kívánja.

A Marvel zombik tehát egy valóban horrorisztikus sorozat lett, amiben nemcsak a vér és zsigerek mennyisége játssza a főszerepet, de a nyomasztó (és kissé cinikus) világkép, a megrázó halálesetek, és bizony a hősök megtépázott pszichéje is hozzájárul a hatáshoz.

Ugyanakkor nem lenne igazán Marvel a Marvel, ha fullban tolná a pszicho- és testhorrort. A humor gyakori szereplője az epizódoknak, amivel nem is lenne baj, ha jó helyen, jó időben és jó stílusban érkezne.

A Marvel zombik humora viszont gyakran eltúlzott, a látható szituációkhoz nem illeszkedő, és bizony sajnos gyakran infantilis hatást kelt,

amit az animációs forma és a szinkronszínészi teljesítmény is csak tetéz. Nem egy kellemes kontrasztot és ezzel együtt szórakoztató egyensúlyt teremtő humorizálásról van szó az esetek többségében, hanem a sorozat hangulatából ténylegesen kizökkentő, aránytalannak ható és indokolatlan viháncolásról. A humorosnak szánt párbeszédek többsége is emlékeztet inkább olyasmire, amit egy gyerekbarátabb tartalomtól várnánk. Ez a fajta aránytalanság és egyensúlytévesztés pedig sajnos képes rontani az összképen. Ha már a korhatár-besorolás engedte brutalitást komolyan vették, a célközönséget is kezelhették volna eképpen. Az, hogy mennyi logikátlanság és következetlenség figyelhető meg akár egy epizódon belül is, ehhez képest már csak szőrszálhasogatásnak tűnik.

A Marvel zombik szinte értelemszerű módon viszi tovább a Mi lenne, ha…? 2D-3D keverék, cel shadinggel is dolgozó animációs stílusát. Ez gyorsabb mozgásoknál, akciódús jeleneteknél, valamint színes nagytotáloknál nagyon szépen is működik, impozáns látványt szolgáltatva a sorozat egészének. Aminél viszont nem túl szerencsés, azok a lassabb mozgások, és kifejezetten zavaróan merevek az animált arcok. Persze senki nem vár hiteles “színészi játékot” animált figuráktól, de a szájmozgások darabossága, vagy a visszafogott érzelmek élettelenné teszik a sztori szerint életben lévő figurákat is. De valószínűleg ez csak az animáció technikai megvalósítására érzékenyebb nézők számára lesz valóban zavaró, aki viszont csak egy vér- és akciódús zombihentelésre vágyik, annak apróság lehet.

Animált karaktereikhez hangban visszatért többek között Elizabeth Olsen, Iman Vellani, Florence Pugh, David Harbour, Paul Rudd, Simu Liu és Hailee Steinfeld is, ám többek teljesítménye is hullámzó. Ez persze köszönhető annak is, hogy a sorozat mennyire kezeli következetesen a karaktereiket, és a szinkronrendezés hullámzásainak is.

Amire viszont nem igen lehet panasz, az az őrült ötletek beemelése és megvalósítása.

Bár nyilván a Marvel zombik is lehetne még egy fokkal bátrabb próbálkozás, a szórakoztató faktora azért többnyire rendben van. Kiemelkedő és emlékezetes karakter a Penge és Holdlovag keresztezéséből született Blade Knight (akit Todd Williams remekül szólaltat meg), mint ahogy szintén menő ötlet Shang-Chit és kompániáját egy Mad Max-szerű poszt-apokaliptikus környezetbe helyezni. De az úszó város, a zombi Namor, az isteni csatát vívó Ikaris és Carol Danvers vagy a világ őreként pózoló Hulk olyan ötletek, amelyek minden Marvel rajongó szívét képesek lehetnek megdobogtatni.

A Marvel zombik pedig nem is kívánja többnek mutatni magát, mint ami valójában:

egy (stílszerűen) agyatlan, halloweeni időszakra felkészítő, véres-beles, helyenként nyomasztó és kényelmetlen, de azért mégiscsak szórakoztató kontent. Ráadásul továbbra is akadnak még kiaknázatlan lehetőségei, így a folytatásban is csak reménykedni lehet, mert simán jöhet több is az ilyesmiből. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.