Senki sem vonhatja kétségbe Jon Bernthal elkötelezettségét, ha Frank Castle, vagyis a Megtorló megformálásáról van szó. A színész, aki lassan egy évtizede, a Daredevil 2016-os második szezonja óta lélegzik együtt a Marvel egyik legkomplexebb és legbrutálisabb antihősével, most egy vadonatúj, epizódhosszúságú különkiadásban tért vissza a képernyőkre. A Disney+ kínálatában debütált, The Punisher: Az utolsó célpont című produkció – amely a Rotten Tomatoes alapján a kritikusok (77%) és a nézők (88%) körében egyaránt sikert aratott – azonban nem csupán egy szimpla akcióorgia, hanem egy mélyreható pszichológiai esettanulmány is, amelyet maga a főszereplő írt Reinaldo Marcus Green rendezővel közösen. Interjú.
A reményvesztettség pszichológiája
A történet egy látszólag kilátástalan élethelyzetben veszi fel a fonalat, ahol a háborús emlékektől és a családja elvesztése felett érzett, soha nem múló fájdalomtól gyötört Frank látszólag teljesen kiégett. Bár éveken át a bosszúnak szentelte az életét, a végtelen erőszak csupán hatalmas űrt hagyott maga után, mindeközben pedig újra célponttá válik, amikor Ma Gnucci (Judith Light) maffiavezér is megindítja a maga hadjáratát ellene.
A különkiadás írása során Bernthal kifejezetten a karakter katonai múltjára támaszkodott, ezért olyan valódi veteránokkal konzultált és edzett együtt, mint Nick Koumalatsos, Cody Alford vagy a korábbi zöldsapkás Colton Hill. Ezek a szakmai beszélgetések felbecsülhetetlen értékűnek bizonyultak a Megtorló törékeny pszichéjének formálásában.
„Létezik egy anómia nevű pszichológiai állapot, amely rengeteg veteránt, különösen a különleges alakulatok tagjait sújtja” – magyarázza Bernthal a karakter mozgatórugóit. „Ez a teljes és abszolút reménytelenség érzése, amikor leomlanak a társadalom azon pillérei, amelyekben egykor hittél – legyen az a vallás, a család, vagy ezeknek a srácoknak az esetében maga a hadsereg. Egy hihetetlenül nyomasztó érzés, miszerint te vagy az okozója a világ összes fájdalmának, és az az alapvető meggyőződés, hogy a világnak jobb lenne nélküled. Az esetek több mint kilencven százalékában ez az állapot öngyilkossághoz vezet.”
Ebből a mélységből szerették volna elindítani a hősüket, szembesítve őt a legkegyetlenebb kérdésekkel. Mi történik azután, hogy megölted az utolsó embert is a listádon? Hogyan tovább, ha az életedet a bosszúnak szentelted, de már senki sem maradt, akit felelősségre vonhatnál?
Egy sorsszerű alkotói szövetség
Bernthal és Green kreatív partnersége még a 2021-es Richard király című teniszfilm kapcsán indult útjára. A rendező már az első kávéházi találkozásukkor meglátta a színészben a Megtorlót, noha a film egy teljesen más zsánert képviselt. „Lényegében már akkor Frank Castle-ként jelent meg” – emlékszik vissza nevetve Green. „Egy kapucnis pulóvert viselt, az anyósülésen pedig egy pitbull ült. Azt kérdeztem magamtól: ki ez a fickó? Hatalmas volt és kigyúrt! De már az első pillanattól kezdve megláttam Jonban a mély emberséget. Ő egy apa és egy férj. Mindazt, amit szeretek benne, beleöntöttük abba a Frankbe, akivel a film elején találkozunk.”
A páros a képregényekből, különösen Garth Ennis ikonikus történeteiből is bőségesen merített, amihez a sors is furcsa asszisztenciát nyújtott. Amikor Green elvállalta a projektet, hazament, és megkérte az édesanyját, hogy segítsen megkeresni a régi képregényeit. A padláson rábukkant egy régi bőröndre, és bár a poros táska telis-tele volt az X-Men és más hősök kalandjaival, a legfelső helyen épp egy Megtorló-füzet feküdt. „Azt gondoltam, talán a csillagokban is meg volt írva, hogy nekem kell megcsinálnom ezt a projektet” – tette hozzá a direktor.
Amikor a hős szó szerint lángol a szerepért
Természetesen egy Megtorló-történet elképzelhetetlen kőkemény, kompromisszummentes akciók nélkül. A túlélésért folytatott, gátlások nélküli harc egyik pillanatában Ma Gnucci egyik verőembere szó szerint lángra lobbantja a főhőst. Bernthal a maximális hitelesség jegyében ragaszkodott hozzá, hogy ő maga csinálja végig a veszélyes jelenetet.
„Teljesen valódi, praktikus effektekkel generált lángok voltak, és mindenki, engem is beleértve, próbálta lebeszélni róla” – mesélte a rendező, tisztelettel adózva a színész elhivatottsága előtt. „Kérdezgettem, hogy biztosan meg akarod-e csinálni, mert ha vissza akarunk táncolni, akkor most kell. Egy ilyen élmény nem a gyenge idegzetűeknek való. De látni Jont, és azt a felkészülést, amit beletett… ráadásul nem azért csinálta, hogy menőnek tűnjön, hanem mert ez fontos volt a történet és a karakter szempontjából. Azt hiszem, ez teszi őt annyira különlegessé.”
Green számára ez a momentum a különkiadás egyik csúcspontja: ez az a perc, amikor a megbízhatatlan narrátoruk hirtelen valóságossá válik, a lángok között pedig végérvényesen elszabadul a fenevad.
Egy valószínűtlen őrangyal születése
Az uztolsó célpont katartikus végkifejletében Frank Castle végül egy sorsdöntő válaszúthoz érkezik. A szimbolikus pillanatban dönthetne úgy, hogy tovább üldözi Ma Gnuccit, ám a puszta vérszomj helyett a hősök útját választja, és a lángokban álló Little Sicily civil lakosait menti ki a zavargásokból. A készítők mindig is úgy tervezték, hogy a történet kifutása a közösségért harcoló, az embereket védelmező Frank metamorfózisa legyen.
Ez az újfajta perspektíva vezeti át a karaktert a július végén érkező Pókember: Vadonatúj nap című mozifilmbe is. Bár a színész szerint a hálóvető negyedik kalandja tónusában jelentősen eltér a különkiadástól, kulcsfontosságú volt számára, hogy az antihős ábrázolása konzisztens maradjon. „Nagyon fontos volt számomra, hogy ugyanaz a fickó, aki besétál a Pókember forgatására, átsétálhasson a Megtorló díszletei közé is, és fordítva” – nyilatkozta Bernthal, aki szerint a jövőben egy olyan változatot láthatunk majd, aki célzottan a jó embereknek ártó bűnözőkre vadászik, és sokkal személyesebbé teszi ezeket a küzdelmeket.
Tekintve, hogy a friss információk szerint a hírhedt igazságosztó egyfajta védelmezőként fog funkcionálni Sadie Sink titokzatos karaktere mellett, a jövő kifejezetten izgalmasnak tűnik Frank Castle számára. Ahogy Reinaldo Marcus Green is tökéletesen megfogalmazta: ma már egyszerűen nem létezik nagyobb szakértője a Megtorlónak, mint maga Jon Bernthal. A rendkívül erős kritikai és nézői fogadtatást elnézve pedig szinte borítékolható, hogy Az utolsó célpont valójában egy nagyon okosan felépített backdoor pilot volt, amely hamarosan akár egy új, önálló sorozatnak is megágyazhat.
Forrás: ScreenRant
