KRITIKA: WandaVision, 1. évad, 1-2. rész

Valami nem stimmel az idilli kisvárosban.

Figyelem! Az alábbi írás SPOILEREKET tartalmaz a WandaVision S01E01-02-re vonatkozóan! Csakis saját felelősségre olvasd tovább!

Beköszöntött a Marvel új korszaka

2019. július 4-én debütált a hazai mozikban a Pókember: Idegenben, ami a Bosszúállók: Végjátékot követően hivatalosan is lezárta a Marvel Moziverzum harmadik fázisát – és igazából azt a 10 éven át tartó építkezést, amit a Végtelen kövek és Thanos felvezetésével töltött Kevin Feige és csapata. Eredetileg csak egy hosszabb, 9 hónapos szünetre pihent volna le a stúdió ezek után, ám a kirobbanó pandémia okán nem kevesebb, mint másfél évnyi téli álom következett a stúdió életében. Filmpremierek és sorozatforgatások sorra csúsztak, míg nem végül kiderült, hogy a negyedik fázist és az új éra kezdetét jelképező ajtót végül a Disney+-ra érkező WandaVízió sorozat rúghatja be elsőként.

Annyira nem is volt meglepő ez a húzás, hiszen ez a bizarr, félig sitcom, félig pedig kisvárosi misztikum hibrid széria számtalan toplistán jutott fel a dobogóra, mint az egyik legjobban várt alkotás a Marveltól. Őszintén szólva én kifejezetten örültem is ennek az átszervezésnek, ugyanis egy ilyen különleges, a megszokott recepttől teljesen eltérő sorozat csábítóbb lehet a közönségnek, mint az eredeti tervek szerint elsőként érkező Fekete Özvegy film. Főleg ekkora szünetet követően, ahogy arról már szó esett.

Nos, a várakozás egyelőre úgy tűnik, mindenképp meghozta gyümölcsét (néhány végzetes eper formájában), hiszen már most két epizód után érződik, hogy a Disney+ által kínált lehetőségek a lehető legjobbkor érkeztek a Marvel és a közönség életébe is a WandaVízió személyében.

wandavision-e0102-still2.jpeg

Tisztelgés a sitcomok előtt, avagy üdv Westview-ban!

A történet szerint, nos… egyelőre fogalmam sincs, mi történt. Persze ez nem teljesen igaz, de a sorozat “durrbele” módon a frissen házasodott Wanda Maximoff és Vízió (aki a Végtelen háború végével ellentétben most köszöni, majd kicsattan, él és virul) beköltözésével kezd a Westview nevű amerikai kisvároskába. Szó szerint minden erejükkel azon vannak, hogy próbáljanak beilleszkedni és a szomszédok előtt leplezni, hogy az egyikőjük tárgyakat lebegtet, míg a másikuk képes átmenni a falakon – és még egyebekre is, de erről még egy picit később.

A sorozat mindezt a klasszikus sitcomokra jellemző módon teszi: az első két epizód szinte teljesen fekete-fehérben, 4:3-as képaránnyal kerül bemutatásra. A pilot az 50-es (Szeretem Lucyt, The Dick van Dyke Show), a második epizód pedig a 60-as évek (Jeannie, a háziszellem, Bewitched) sitcomjai előtt tiszteleg és így fogunk hétről hétre haladni, míg el nem érkezünk a 2000-es évekig a hatodik epizódban. Érdekesség, hogy a kameraállásoktól kezdve a produkciós designon át egészen a részek elején feltűnő intrókig minden korhű ábrázolást követ, valamint persze a sitcomokból ismerős “alánevetés” is visszaköszön – utóbbit az első részekben élő közönséggel biztosították, velük együtt forgatták ezeket az epizódokat.

Maga a humor is egyébként egészen működik: noha a sorozat elmarad a klasszikus sitcomok nevetés/másodperc arányától, de egyrészt ez nem is célja, másrészt a háttérben lappangó bizarr hangulat nem is feltétlenül tenné ezt lehetővé, harmadrészt pedig még így is jó párszor sikerült felnevetni egy-egy jól sikerült poénon. Paul Bettany egyébként kifejezetten zseniális ebben a komikus szerepben.

Az első epizód során Wanda és Vízió beilleszkedésének első lépéseit követhetjük nyomon, ahogy az esti vacsorára készülődnek a szintezoid főnökével. A vacsora körülötti félreértés, a titkos készülődés a színfalak mögött, valamint a sötét irány, amibe végül elmegy a szekvencia, abszolút az epizód csúcspontját jelentik. A folytatásban ugrunk egy évtizedet (hogy hogyan, az egyelőre még remek kérdés), itt a két főhős célja már nagyobb skálán mozog, hiszen nemcsak a szomszéd, illetve a főnök előtt akarnak normálisnak mutatkozni, hanem próbálnak a nagyobb városi közösség tagjaivá is válni.

A két epizód sitcom jellege abszolút fogyasztható egyébként, de ami a legfontosabb: valami egészen új és formabontó a Marvel Moziverzum berkein belül, és mindenképp a Disney+ platform pozitívumai közé sorolandó, hogy teret ad a különlegesebb, egyedibb történetmesélésnek. Már nem kell kínkeserves munkával becsődíteni az embereket a moziba és kimozdítani őket a kanapé komfortjából, vagyis így eljátszhatnak olyan ötletekkel is a készítők, amik mozivásznon nem feltétlenül lennének túlzottan csábítók. Például fekete-fehér, klasszikus sitcomokkal.

Viszont a sorozat nemcsak konzervröhögésekből és céltalan mókázásból áll, még ha az első két epizódban erre is fektették a hangsúlyt.

wandavision-e0102-still1.jpeg

Valami bűzlik Westview-ban

Természetesen érződik itt már az első pillanattól kezdve, hogy valami nem stimmel, és a közönség fejében kismillió kérdés fogalmazódik meg egyszerre. Vízió hogyan lehet életben? Mit keres Wanda és Vízió hirtelen ebben az 50-es évekbeli sitcom valóságban? Vízió képességei közé mióta tartozik a… szupergyorsaság? Miért ennyire bizarr és fura az a szomszéd nő? Miért beszélnek ennyit a gyerekek fontosságáról a városban? Mit keres egy színes játékhelikopter a rózsák között? Ki lehet az a titokzatos méhész a második epizód végén? És a többi…

Itt jön a WandaVízió másik aspektusa, a kibontakozó rejtély a kisvárosban, amiből sajnos – véleményem szerint legalábbis – picit keveset kaptunk az első két epizódban. Egy-két bizarr furcsaság feltűnik mindkét részben (ráadásul ott vannak azok a reklámok is a Stark pirítóval és a Strücker órával), főleg a lezárásokban, de egyelőre ezek még csak elejtett, nagyon-nagyon apró morzsák – amik remélhetőleg vezetnek majd valahová. A második rész végén a fekete-fehér valóságból áttérünk a színes 70-es évekre, valamint Wanda is várandós lesz, szóval az ikrek érkezése is elkerülhetetlen egy-két részen belül.

Irigylem a külföldi sajtósokat, ugyanis ők három epizódot kaptak kézhez, és szerintem még az az ominózus harmadik epizód pont kellett volna, hogy igazán behúzza a nézőket a rejtély. Mert habár tényleg kaptunk egy-két utalást ebben a dupla szezonnyitóban, elfért volna ebből több is, ráadásul a WandaVízió ereje a különleges formátumával egyben a hátránya is lehet, hiszen sokan talán nem feltétlenül vevők erre a sitcomos megvalósításra. Őket az első két epizódban maximum az epizódok végi “kitekintések” fogják kárpótolni.

Az atmoszféra maga viszont valami egészen zseniális és újszerű, több párbeszéd is rendkívül áthallásos és para (ahogy Mrs. Hart epekedik Wandának, hogy fejezze be, amit csinál a férjével a vacsoraasztalnál, brrr…), szóval aki nyitott a kisvárosi rejtélyekre és furcsaságokra, az szerintem mindenképp adjon egy esélyt a sorozatnak – kiváltképp a Twin Peaks rajongói.

Tudjuk, hogy 9 epizóddal és 6 órával számolhatunk összesen, ami tekintve, hogy elvileg 6 darab évtized sitcomjait készül lefedni a sorozat az ötvenestől a nullás évekig, kiadja, hogy az utolsó 3 epizód, a fél-fél óra helyett immáron egy-egy órában fog mindenre magyarázatot adni. A felépítés mellett még egy piros pont, hogy az ilyen jellegű gondolkodós-teorizálós sorozatoknál a hetente érkező epizódok elősegítik a párbeszédet is, hétről hétre lehet majd ötletelni, hogy mégis mi a fene folyik itt, és természetesen ezt meg is fogjuk tenni.

wandavision-e0102-still3.jpg

Direkt a zárásra tartogattam, mert semmiképp sem akartam szó nélkül elmenni az alakításokat illetően. Elizabeth Olsen Wandaként lubickol a szerepben és érződik a karakterén, hogy ő valamiért kevésbé tudja könnyedén és lazán venni ezt a szituációt, mint Vízió szerepében Paul Bettany, akinek ezt a komikus oldalát speciel én még nem láttam, de mindenképp vevő vagyok rá a későbbiekben. Teyonah Parris a felnőtt Monica Rambeau szerepében egyelőre még csak pár percet szerepelt (akkor sem tudta igazán, milyen rendezvényen van), szóval róla még korai nyilatkozni, viszont a titokzatos szomszéd, Agnes bőrébe bújva Kathryn Hahn minden jelenetében elviszi a show-t.

Egyelőre tehát mindenképp úgy gondoljuk, hogy megérte várni a sorozatra és lesz itt bőven meglepetés az eddigiek alapján, még ha picit lassacskán is indult be az első két epizód. Minden bizonnyal a jövő heti harmadik felvonás fogja igazán beindítani a cselekményt, de egyelőre meg nem mondanánk, mire próbálják azt kifuttatni. Ha tippelnünk kellene, nos, a központban Wanda rendkívül látványos gyászából és annak feldolgozásából láthatunk szemelvényeket, de hogy ki műveli vele mindezt, az egyelőre rejtély, ugyanakkor mindenképp olyan, amibe szívesen beleássuk magunkat hétről hétre.

Pozitívum

(+) Különleges, friss, egyedi atmoszféra
(+) Fantasztikus színészi alakítások
(+) A sitcom formátum technikai kivitelezése pazar…

Negatívum

(-) …de akik nem vevők rá, azokat könnyen elidegenítheti
(-) A rejtélyfaktor pöröghetett volna magasabb fordulatszámon ebben a két részben

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük