A Bosszúállók: Végjáték rendezőpárosa elárulta, melyik a kedvenc jelenetük a filmből

Valószínűleg az egyik legnagyobb katarzist okozó pillanat a filmben.

A Bosszúállók: Végjátékkal beérett a Marvel több mint tízéves terve, mindemellett le is zárt egy időszakot, hogy aztán elkezdődhessen egy új. Ezáltal a film tömve van olyan pillanatokkal, amelyek könnyeket fakasztanak, felpumpálják az adrenalinszintet vagy épp tapsolásra késztetnek. Vagy mindhárom egyszerre. Az egyik ilyen fő momentum az, amikor Amerika Kapitány végre felemeli a Mjölnirt, és ezzel Anthony és Joe Russo, a film rendezőpárosa is egyetért.

“Valószínűleg az a kedvenc jelenetünk, amikor a Kapitány felemeli a pörölyt, mert számunkra az a kör bezárulása. Már jó ideje dolgoztunk azzal a karakterrel, és ez nagyszerűen betetőzte a fejlődését. Ahogy [Chris] Evans eljátszotta, abban van valami teljesség, becsületesség. A teljesítménye teszi őt az egyik legjobb karakterré a filmtörténetben, ami miatt a néző csak azt szeretné, hogy ő nyerjen, tudod? Neki akarsz szurkolni. Az a pillanat volt az, amelyik megfordította a csata menetét, és ez hasonló ahhoz, amikor Rocky felkelt a tizenkettedik körben. Inspirálja az embert.”

Természetesen nem Russóék dicsérték egyedül ezt a jelenetet. Többek között magát Amerika Kapitányt, Chris Evanst is megkérdezték, hogy mit gondol róla. “Az első alkalom, amikor a Végjátékot láttam, a premier napja volt” – nyilatkozta a színész. “Általában jóval korábban megnézem a filmeket, amiken dolgoztam, és ritkán ülöm végig a premiert, túl nagy a szorongás bennem. De ezt a filmet úgy akartam megnézni, ahogy a nagyközönség is láthatja, hiszen mégiscsak egy tízéves utazás lezárásáról van szó. Amikor Kapi felemelte a Mjölnirt, a moziban, ahol néztem, teljesen elszabadultak az érzelmek. Még én is elérzékenyültem, pedig tudtam, hogy jön ez a pillanat.”

“A következő hetekben a barátaim és a családom folyamatosan küldték nekem a felvételeket különböző mozikból világszerte, ahogy mindenki üdvrivalgásban tör ki. Látni azokat a reakciókat, és tudni, hogy szerencsés vagyok, hogy részese lehetek ezeknek az emlékeknek, olyan büszkeséget és hálát ébresztett bennem, amit sohasem fogok tudni megfelelően kifejezni. Azokban a percekben nem színész vagyok, és nem is felnőtt; egy kisgyerek, akit teljesen elkápráztat a filmek hatalma és varázsa. Fenébe, már megint elérzékenyültem.”

Megértjük Christ, hiszen a film még úgy is érzelmi hullámvasút, hogy mi csak a végeredményt élhettük át. És szó, ami szó, abszolút megérte az a 11 év, ami az első Vasember és a Végjáték bemutatója között eltelt. Kíváncsian várjuk, hogy mi jöhet a továbbiakban, hiszen a Marvelnek rengeteg érdekes projekt van még a tarsolyában.

Ha tetszett a cikk, további hírekért kövess minket a Facebookon!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük