A Pókember: Nincs hazaút frissen debütált előzetese körüli felhajtás és a hamarosan a Disney+ kínálatába érkező Spider-Man: Freshman Year című animációs sorozat bejelentése alapján bátran kijelenthetjük, hogy mindenki kedvenc hálószövője továbbra is a Marvel egyik (ha nem A) legnépszerűbb szuperhőse. A két projekt kapcsán azonban felmerült bennünk némi aggodalom a karakter jövőjét illetően, melyet jelen cikkünkben szeretnénk bővebben kifejteni. Egyszerűen mondva: miért nem jó nekünk, ha a Disney és a Sony továbbra is tinédzserként kezeli Peter Parkert?
5. Ideje felvenni az eredeti képregények tempóját

Pókember karaktere 1962-ben debütált, abban az időszakban, amikor Stan Lee épp csak elkezdte benépesíteni a ma ismert Marvel univerzumot. Akkoriban valószínűleg az alkotók sem gondolták, hogy az általuk létrehozott figurák hatvan évvel később töretlen népszerűségnek örvendenek majd. Ebből kifolyólag a kezdeti kiadványokban még valós időben öregedtek a szereplők, és csak a hetvenes évektől kezdődően vált bevett szokássá az, hogy négy év leforgása alatt a képregényes időszámítás szerint tizenkét hónap telik el, mely jelentősen lelassította a szuperhősök korosodását. Mivel eleinte ez nem volt elvárás, Stan Lee és Steve Ditko mindössze három esztendőn át járatták Petert gimnáziumba, melyet követően szinte rögtön elküldték őt az egyetemre. Később, az Újvilág univerzumban, ahol Brian Michael Bendis író ismét középiskolásként gondolta újra a hálószövőt, az idő már lassabban telt, ugyanakkor ez a verzió 2011-ben meghalt, és a helyét Miles Morales vette át.
4. A java még csak most jön

Az egyetemista évek nemcsak Peter önállósodása miatt fontosak, de életének legmeghatározóbb eseményei is az érettségi után következtek be (leszámítva persze Ben bácsi halálát). Így például Harry Osborn, Gwen Stacy, Mary Jane Watson és a Fekete Macska egyaránt ekkor bukkantak fel és váltak állandó jelenlévőkké a történeteiben, továbbá Gwen halálára, a Titkos háborúra, az idegen szimbiótával való egyesülésre, a Kraven általi elföldelésre, a klónmizériára, a Polgárháború alatti nagy leleplezésre, valamint az ominózus Dr. Octopus-testcserére mind-mind idősebb korában került sor. Parker nagykorúvá válásával az írók mondhatni felhatalmazást kaptak rá, hogy egyre sötétebb, komplexebb és érettebb sztorikat kanyarítsanak a karakter köré. Egy hasonló fejlődési folyamat a mozifilmes verziónak is a javára válhatna.
3. Tom Holland sem lesz már fiatalabb

Szomorú tény, de a képregényekkel ellentétben a filmvásznon lehetetlen megőrizni a karakterek kortalanságát, kivéve persze, ha időről időre újracastingolják a szerepeket, ám a rajongók ezt valószínűleg nem viselnék túl jól. Legyen bármily megtévesztő az idén 25. életévét betöltő Tom Holland kölyökképűsége, mind nála, mind a vele egykorú Zendayanál erősen kezd rezegni a léc, amikor 16 esztendős kamasznak kellene látnunk őket. A Grease-effektust elkerülendő (melyben a látványosan túlkoros John Travolta és Olivia Newton-John váltak nevetségessé gimis párként) a következő filmben mindenképp célszerű lenne leérettségiztetni Petert és MJ-t.
2. Nincs átfedés a képregények és a mozifilmek között

Ideális esetben a mozifilmek sok új taggal bővíthetik a képregényolvasók táborát, ám ha valaki az MCU-ban találkozik először Pókemberrel, elég nehézkesen tud bekapcsolódni az aktuális történetfolyamokba. A füzetekben ugyanis egy jóval tapasztaltabb Peter Parker fogadja az érdeklődőket, aki már túl van egy hosszú házasságon és több feltámadáson, aki volt fotóriporter, tanár, sikeres feltaláló, sőt, egy adott ponton a saját globális nagyvállalatának vezérigazgatója is (bár utóbbi nem ért jó véget a számára). Ennek köszönhetően Pókember képregényes és mozifilmes megfelelője közt olyan szakadék tátong jelenleg, amely könnyen elriaszthatja a potenciális gyűjtőket. A helyzetet különösen bizarrá teszi még, hogy gyakorlatilag az MCU összes szuperhőse legalább 10-15 évvel idősebb a hálószövőnél, beleértve azokat is, akikkel egykorú vagy közel egykorú kellene, hogy legyen. Csak hogy egy példát említsek, Parker és Carol Danvers ártatlan randevúja ebben a felállásban simán felvetné a pedofília gyanúját.
1. Ezt már láttuk. Sokszor.

Mivel Peter mindössze csak három évet töltött a gimiben, a falmászó rajongói közül rengetegen vannak, akik már egyetemistaként vagy felnőtt férfiként ismerték őt meg, számukra pedig igencsak frusztráló lehet, hogy a 2007-es Pókember 3. óta kizárólag középiskolásként/frissen érettségizettként láthatták kedvencüket a nagyvásznon. Mostanra a Tobey Maguire-, az Andrew Garfield- és a Tom Holland-éra filmjei alaposan kiveséztek mindent, amit a tinédzser hálószövő kapcsán lehet, ráadásul azóta négy különböző rajzfilmszéria is futott, melyek szintén ebbe a közegbe helyezték a figurát. Elmondható tehát, hogy az elmúlt tizennégy évben a képregényeken kívül egyedül a videojátékokban, illetve a Pókember – Irány a Pókverzum című animációs filmben találkozhattunk a felnőtt falmászóval. Éppen ideje lenne tehát végleg kiszakadni ebből a hurokból, és újfajta történeteket elmesélni a karakterrel.