Figyelem! Az alábbi cikk SPOILEREKET tartalmaz a Pókember: Vadonatúj nap cselekményére vonatkozóan! Csakis saját felelősségre olvasd tovább!
Ha van szuperhős, akinek a felnőtté válását a közönség a saját bőrén tapasztalhatta meg, az kétségtelenül a Tom Holland-féle Peter Parker. A Pókember: Vadonatúj nap eseményeivel azonban az alkotók végérvényesen lezárták az ártatlan középiskolás éveket, hogy egy minden tekintetben érettebb, az utca mocskát is jól ismerő hálószövőt mutassanak be. Destin Daniel Cretton filmje ráadásul igazi kincsesbánya a keményvonalas Marvel-rajongóknak, hiszen rengeteg okos kikacsintást rejt a képregényekre és a tágabb filmes univerzumra.
Mivel a mozi elképesztő tempót diktál, és ember legyen a talpán, aki minden apró részletet képes befogadni egyetlen ültő helyében, a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttük azokat a kedvenc utalásainkat, amelyeket már az első nézés során ki lehetett szúrni. Vigyázat, innentől kőkeményen spoileres vizekre evezünk!
Életre keltek az ikonikus borítók
A film egyetlen pillanatig sem teketóriázik: egy háromperces nyitómontázzsal rántja be a nézőt a sűrűjébe, amely a Nincs hazaút óta eltelt négy évet foglalja össze. Peter immár egy zsaru-thrillerekbe illő bűnügyi nyomozótáblán vezeti az aktáit (melynek tetején, mintegy mementóként, ott virít a híres Pókember-mantra), a sebesen vágott visszatekintésekben pedig egy sor klasszikus, utcaszintű ellenfél bukkan fel. Ami viszont igazán emlékezetessé teszi ezt a szekvenciát, hogy a készítők nem csupán felvillantják a gonosztevőket, hanem a Pókember-mítosz leghíresebb képregényborítóit rekonstruálják a filmvásznon.
Kezdjük rögtön az origónál, az 1962-es Amazing Fantasy #15 borítójának megidézésével, amelyen hősünk a hálóján lengve ment meg egy párkányról alázuhanó, zöld öltönyös civilt. A képregényes folklór egyik legjobb érdekessége, hogy Jack Kirby és Steve Ditko rajzán hiába szorong ez a bizonyos fickó a hős hóna alatt, a füzet tényleges, tizenegy oldalas eredetsztorijában fel sem bukkan. A Marvel kerek 43 évet várt a poén leütésével: csupán 2005-ben, Dan Slott tollából derült ki, hogy a szerencsétlen flótást Steve-nek hívják, és prózai módon csak azért zuhant ki az ablakból, mert közelebbről is szemügyre akarta venni a falmászót.
A panelek megelevenedése persze nem áll meg itt. Mivel a mozi cselekménye 2028-ban veszi fel a fonalat, a börtönviselt Mac Gargan (Michael Mando) laza tizenkét évet várt arra a 2016-ban játszódó Hazatérés óta, hogy végre magára öltse a mechanikus farokkal felvértezett Skorpió-páncélt. Az a télen játszódó összecsapás, amelynek során a levegőbe szegezi a mellényes Pókembert, egy az egyben az 1994-es animációs sorozaton alapuló Spider-Man Adventures #2 borítóját idézi.
Ezt követően a vizuális csemegék szinte záporoznak a nézőre: látjuk, ahogy a kőbőrű maffiafőnök, Sírkő (Marvin Jones III) a jelmezénél fogva szorongatja hősünket, pontosan úgy, mint a Spectacular Spider-Man #142 lapjain.
Láthatjuk, amint Pókember az Amazing Spider-Man #345 borítóját megidézve tér ki az ausztrál bérgyilkos, Bumeráng fegyverei elől, vagy épp a Tarantulával vívott hajós bunyóját az Amazing Spider-Man #134-ből (ahol egyébként a Megtorló is tiszteletét teszi).
Még a ritkán látott kiborg, Ramrod is megkapja a maga pillanatát egy falba fejelős jelenet és egy újságkivágás formájában – előbbit egyenesen az Amazing Spider-Man #221 lapjairól átemelve.
A Pokol Konyhája sosem alszik
Ugyan Charlie Cox Fenegyerekét hiába keressük a képkockákon, Matt Murdock világa láthatatlanul is rátelepszik a történetre. A Megtorló aktív jelenléte mellett a háttérben okos utalások bújnak meg: egy sikátor falán még mindig ott málik Wilson Fisk egyik régi kampányplakátja, miközben egykori kabinetfőnöke, Sheila Rivera (Zabryna Guevara) immár ideiglenes polgármesterként adja át a város kulcsát Peternek. Ráadásul a Daredevil-sorozatból jól ismert Kéz nindzsaklánja is tiszteletét teszi a cselekményben.
A Megtorló mozgó bázisa
Amikor Peter a cselekmény egy pontján a Megtorlóhoz viszi MJ-t, hogy biztonságban tudja, Frank Castle aktuális főhadiszállása egy The Golden Girl névre keresztelt hajó. Ez a helyszín egyenesen a Gerry Conway-féle Spectacular Spider-Man képregényekből lett átemelve, míg maga a név az Öreglányok című szitkomra utal. A fedélzeten ráadásul feltűnik néhány fotó is Frank meggyilkolt feleségéről és gyerekeiről, akiket korábban a Daredevil második évadában, a Netflix-féle Megtorló sorozatban, sőt a közelmúltban bemutatott The Punisher: Az utolsó célpont című Disney+ különkiadásban is láthattunk.
Jean DeWolff színre lép
Ebbe a miliőbe érkezik meg Jean DeWolff rendőrkapitány (Liza Colón-Zayas), akinek bemutatkozása a képregényolvasók számára igen beszédes lehet. DeWolff a füzetekben Pókember szinte egyetlen igazi hatósági szövetségese a velejéig korrupt rendőrségen belül; számtalanszor falaz hősünknek, miközben az évek során mély – bizonyos olvasatokban romantikus – kötődés alakul ki benne a maszkos igazságosztó iránt. Felbukkanása azonban azért is izgalmas, mert Peter David kultikus történetében, a Jean DeWolff halálában a kapitányt kegyetlenül kivégzi a Bűnölő nevű gonosztevő, és a füzetekben pont az ezt követő elkeseredett nyomozás vezet el végül Eddie Brock Venommá válásához is.
Tobey Maguire öröksége
A Vadonatúj nap egyik kifejezetten meta-jellegű pillanata, amikor Tom Holland Petere felfedezi, hogy mutációja révén immár képes organikus hálót lőni – akárcsak az alternatív univerzumból érkezett „Peter 2” –, így végleg megválhat a saját maga által eszkábált, hagyományos hálóvetőktől. Az új képesség elsajátítása azonban finoman szólva sem megy zökkenőmentesen: a tetőn ügyetlenkedő, sután hadonászó Pókember jelenete fergeteges hommage Sam Raimi 2002-es filmjére, ahol anno Tobey Maguire is hasonló kézmozdulatokkal próbálta működésre bírni a képességét.
Üdv az Empire State Egyetemen!
A második felvonásban hősünk felkeresi Bruce Bannert, a Bosszúállóból lett professzor ugyanis Manhattan egyik fiktív intézményében, az Empire State Egyetemen (ESU) tart előadásokat. A képregényes kánon szerelmesei számára ez az épület is sokatmondó lehet, hiszen a füzetekben ez Peter igazi alma matere; itt ismerte meg Gwen Stacyt és Harry Osbornt is, sőt, a történelem egy pontján még doktoranduszként is tevékenykedett a falai között. A film elegánsan reflektál erre az időszakra, amikor Peter azt füllenti Bannernek, hogy ő valójában „csak egy végzős hallgató”.
Cindy Moon
Peter egyik régi osztálytársa a Hazatérésből egy rövid cameo erejéig szintén tiszteletét teszi a filmben. Tiffany Espensen ismét Cindy Moon bőrébe bújik, aki immár az Empire State Egyetem hallgatójaként azon elmélkedik hangosan, miért nem a világegyetem élelmiszerkészleteit duplázta meg Thanos a Végtelen Kövekkel ahelyett, hogy a populáció felét eltörölte volna. Bár az MCU egyelőre nem utalt rá, a képregényrajongók pontosan tudják, hogy Cindy a füzetekben egy Silk nevű szuperhősként tevékenykedik, miután őt is megcsípte az a bizonyos radioaktív pók, ami Petert.
Az X-Men első tagja
A pletykák ezúttal igaznak bizonyultak: a Stranger Things színésznője, Sadie Sink valóban Jean Greyt, a Marvel-univerzum egyik legfontosabb, omega-szintű telepatáját alakítja, aki a film során épphogy csak elkezdi felfedezni képességeinek határait. Noha a forgatókönyv tudatosan kerüli a „mutáns” kifejezés használatát, az alkotók egyértelműen lerakták a közelgő Mutáns Saga első lépcsőfokát. A történet végén Jean elhagyja Manhattant, és feltehetően Westchester felé veszi az irányt – abba a régióba, ahol a füzetekből jól ismert Xavier Intézet falai között a hozzá hasonlók hamarosan megtanulhatják uralni az erejüket.
A filmben Jean motivációja egy mélyen személyes tragédiából fakad, miután nővére, a szintén telepata Sara (Olivia Booth-Ford) a Kárelhárítási Hivatal fogságában vesztette életét. Az egyetlen mementó, ami Jean számára megmaradt, egy zöld-sárga hajgumi. Ez a látszólag apró kellék egy nagyon is tudatos vizuális utalás a karakter képregényes múltjára. Jean az 1967-es debütálásakor (a klasszikus Csodalány kosztümben), majd később, az 1976-ban színre lépő Főnixként is pontosan ezt a zöld-sárga színkombinációt viselte a füzetek lapjain.
Megvan a franchise első mutánsellenes antagonistája is
A mutánsszál bevezetésével a film rögtön bemutatja az X-Men első filmes ellenfelét is. Tramell Tillman a Kárelhárítási Hivatal vezetőjeként, Bill Metzgerként debütál, aki gátlástalanul próbálja megkaparintani és fegyverként használni először Sara, majd Jean képességeit. Mivel a képregényekben Metzger egy radikális mutánsellenes csoport feje, borítékolható, hogy Jake Schreier közelgő X-Men rebootjában ő lesz a szuperhőscsapat egyik legfőbb politikai és ideológiai ellenfele – ráadásul azt se felejtsük el, hogy Peter véletlenül megalkotta egy későbbi mutánsgátló lehetséges prototípusát. Ez egyben azt is jelzi, hogy az MCU a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt fektet majd a mutánsok társadalmi elnyomására.
Az új Fekete Özvegy
A film az Új Bosszúállókat is mozgásba hozza, ráadásul nem is akárhogyan. Amikor Florence Pugh karaktere, Jelena Belova másodszorra is feltűnik egy videohívásban, hogy a tőle megszokott stílusban ugrassa Petert, Ned Leeds hivatalosan is „Fekete Özvegyként” hivatkozik rá. Bár apróságnak tűnhet, ez az első alkalom az MCU-ban, hogy Jelena kimondottan megkapja nővére szuperhősnevét, ezzel is legitimálva a pozícióját az Új Bosszúállók élén a közelgő Doctor Doom ébredése előtt.
Pókember és Hulk képregényes múltja
A második felvonás csúcspontjában Jean Grey véletlenül rászabadítja a Kárelhárítási Hivatalra a dühöngő Hulkot. Miután a zöld óriás kis híján agyonveri Pókembert, a hős egy utolsó, kétségbeesett mondattal – „Én a barátod vagyok” – képes lecsillapítani Bannert. A jelenet nem pusztán érzelmi alapon működik, hanem rímel is az Immortal Hulk: Great Power című füzetre. Abban a történetben derült ki, hogy egyedül a Hulk emlékszik Peter Parker titkos identitására, miután a hírhedt Még egy nap eseményei során a Mefisztóval kötött alku az egész világ emlékezetét kitörölte.
A Manfredi bűnszövetkezet
A film nyitómontázsában Peter megment egy épületről lezuhanó bandatagot, majd egy későbbi híradós bejátszásból kiderül, hogy az illető a hírhedt Manfredi bűnszövetkezet tagja. A maffiacsalád említése két szinten is működik: egyrészt visszautal a 2019-es Pókember: Idegenben kivágott jeleneteire (ahol Pókember épp a Manfredikkel számol le az európai útja előtt), másrészt behozza a képbe a képregényes Maggia szindikátust és Silvio „Silvermane” Manfredit, aki Wilson Fisk egyik legnagyobb riválisa a New York-i alvilágban.
Peter új asszisztense
Peter új mesterséges intelligenciájának, az E.V. nevű rendszernek az eredeti hangját nem más adja, mint Naomi Watts. Ez a választás egy végtelenül szimpatikus meta-casting, hiszen az ausztrál színésznő épp Tom Holland oldalán játszott a fiatal színész legelső, áttörést hozó filmjében, a 2012-es A lehetetlenben.
Az Insomniac Pókembere
Destin Daniel Cretton rendező és Tom Holland már a korábbi interjúkban is utaltak rá, hogy az Insomniac Games nagy sikerű Pókember-játékai komoly hatással voltak a film akciójeleneteire, ez a befolyás pedig a vásznon abszolút tetten érhető. Pókember nemcsak a játékból ismerős hálógránátokat veti be a harcok során, de számos ikonikus „kivégző mozdulatot” (finishing move) is átemeltek a készítők. A márkaépítés ráadásul olyannyira olajozottan működik, hogy a filmben látható új pókruha egy ingyenes frissítés keretében már be is került a Marvel’s Spider-Man 2 videojátékba.
A messzi-messzi galaxis
Amióta Pókember az Amerika Kapitány: Polgárháborúban debütált az MCU-ban, a készítők előszeretettel építenek a karakter masszív Star Wars-rajongására, legyen szó A Birodalom visszavág felemlegetéséről vagy a Halálcsillag legóról. A hagyomány a Vadonatúj napban is folytatódik, bár ezúttal Ned Leeds viszi a prímet: a szobájában nemcsak egy legó Csubakkát talál Peter, de egy jelenetben épp A Birodalom visszavág fut a tévéjén, amire Peter az első felbukkanásakor hivatkozott. A legszebb filmes meta-poén azonban egyértelműen MJ új barátjához kötődik: a srácot az az Eman Esfandi alakítja, aki az Ahsoka sorozatban élőszereplős formában keltette életre a jedi Ezra Bridgert.
Megtorló mentőakciója
A finálé egyik legváratlanabb pillanatában a Megtorló véletlenül meglövi hősünket – aki egy Jean Greynek szánt golyó elé veti magát –, majd a vértől iszamos, eszméletlen fiúval a karjaiban ront be a kórházba, kétségbeesetten követelve az orvosoktól, hogy mentsék meg az életét. Ez a szívbemarkoló képsor a képregényes Polgárháború 5. számának egyik ikonikus paneljét rekreálja. A képregényben Castle egy Jack O’Lanternnel és Jesterrel vívott vesztes csata után menekítette ki a félholtra vert Pókembert, hogy aztán Amerika Kapitány főhadiszállásán próbálja meg megmenteni a hőst.
A stáblistás jelenet
Aki türelmesen kivárta a stáblista végét, azt egy rövid, de egyébként jópofa előreutalással jutalmazták az alkotók: a Pók-nyomkövető képernyőjén láthatjuk, ahogy Peter Parker immár valahol a távoli világűrben tartózkodik. A jelenet a közelgő Bosszúállók: Titkos háborúk direkt felvezetése, koncepcionálisan pedig az 1984-es The Spectacular Spider-Man #89 végét idézi, ahol a Túlontúli a Csatavilágba teleportálta Pókembert. Ráadásul ne feledjük a legfontosabb következményt: Peter pontosan a ’84-es Marvel-szuperhősök titkos háborúja című crossover eseményei alatt szerezte meg azt az idegen, fekete szimbiótát, amiből később megszületett Venom.
Ezek voltak tehát a film cameói, húsvéti tojásai és utalásai, amelyeket első nézésre kiszúrtunk a Vadonatúj napban. Kimaradt valami easter egg a listánkból? Melyik volt a kedvencetek a fentiek közül? Osszátok meg velünk kommentben!
