5 mashup karakter a Marvel Moziverzumban

Nem a Lokiban bemutatkozott Sylvie az egyetlen karakter a Marvel Moziverzumban, akinek több különböző figura szolgáltatta az alapját.

Van az úgy, hogy egy képregénykarakter önmagában nem állja meg igazán a helyét, más figurákkal összegyúrva viszont már érdemesnek tűnik a nagyvászonra. Számos példát találhatunk arra, amikor a Marvel ezzel az elképzeléssel ötvözött különböző szuperhősöket vagy gonosztevőket, hol több, hol kevesebb sikerrel. Az alábbi cikkben öt ilyen esetet mutatunk be.

Ivan Vanko

Habár Tony Starknak van pár emlékezetes ellenfele (pl. Mandarin, Madame Masque), a többségük sosem vált igazán szignifikánssá. A Vasember 2 esetében is inkább Mickey Rourke egyéniségére építettek a készítők, aki akkoriban épp a nagy visszatérését ünnepelte, melyet A pankrátor című Oscar-jelölt filmnek köszönhetett. Az általa megformált karakter valahol félúton volt Ostor és a Vörös Dinamó között, de tulajdonképpen bármilyen nevet aggathattak volna rá, főleg mert ennek a két gaztevőnek megannyi verziója létezik a képregényekben. A rossz útra tért orosz feltaláló versenypályás belépője egyébként még ma is határozottan megállja a helyét, és talán ha több hasonló akciójelenetet írtak volna a számára, a figura nem veszett volna ilyen könnyen a feledés homályába. Bár lássuk be, a helyenként látványosan unatkozó Rourke sem ezzel az alakításával érdemelte ki saját csillagát a hírességek sétányán. Az pedig, hogy a nagy fináléban Ivan egy kvázi ugyanolyan CGI-monstrumként küzdött meg a főhőssel, mint Jeff Bridges az első részben, jól mutatja, hogy Vasember ellenlábasai közt nincs túl nagy variancia.

Peggy Carter

Amerika Kapitány mozgalmas szerelmi életet élt a II. világháború alatt, ami nagy szó, tekintve, hogy idejének nagy részét a csatatéren töltötte. A csillagos-sávos szuperhős első barátnője Betsy Ross (nem azonos a később Vörös Amazonná váló Betty Ross-szal) volt, aki X-13-as ügynökként, illetve Golden Girlként egyaránt futott az aranykori füzetekben. Ez a karakter a mozifilmes Peggy Carterhez hasonlóan a Kapitány mellett harcolt a fronton, ám ő mindezt jelmezes hősként tette. A negyvenes években egy élőszereplős serial is készült Kapi kalandjairól, melyben viszont nem Steve Rogers, hanem egy Grant Gardner nevű kerületi ügyész öltötte magára a jelmezt, aki a titkárnőjébe, a Lorna Gray által megformált Gail Richardsba volt belehabarodva. A színésznő egyértelműen inspirálta a Hayley Atwell-féle ügynöknő megjelenését, bár vele ellentétben Gail a kor szellemiségének megfelelően inkább a bajba jutott hölgy szerepébe kényszerült bele. A hatvanas években az akkor még szőke Peggy Carter is bemutatkozott az olvasóknak, és innentől úgy módosították visszamenőleg a történeteket, hogy Betsy Ross helyett ő volt Steve Rogers szerelme és társa a II. világháború idején, Betsy pedig egy másik Amerika Kapitány, Jeffrey Mace kedvese lett. Amikor a megfilmesítésre került a sor, az írók az egyszerűség kedvéért egy karakterbe gyúrták ezt a három hölgyet.

Aldrich Killian

A Vasember 3 hírhedt Mandarin-csavarja a Marvel egyik legnagyobb baklövése volt, melyet a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendájával remélhetőleg végre orvosolni fog a stúdió. A döntés hátterében egyébként az az üzleti megfontolás állt, miszerint a kínai nézők nem örülnének egy a hazájukból származó antagonistának, ami jelentősen visszavetheti a produkció bevételeit ebben a régióban. Így tehát Tony Stark ikonikus nemezise helyett egy új ellenlábast kellett fabrikálnia a forgatókönyvíróknak, aki még véletlenül sem vonja magára az ázsiai ország haragját. Ennek eredménye lett a Guy Pearce által megformált, legalább három különböző szereplőt ötvöző Aldrich Killian. A név egy mindössze néhány panelen felbukkanó orvostól származik, aki a Vasember 3 alapjául szolgáló képregényben maga is részt vett az Extremis-szérum kifejlesztésében, mely emberfeletti erővel ruházza fel a használóját. A filmmel ellentétben Dr. Killian nem akarta, hogy a találmánya terroristák kezére jusson, és az ezzel kapcsolatban érzett bűntudata végül öngyilkosságba hajszolta őt. Rajta kívül a szérummal felerősített gonosztevő, Mallen rögeszmés személyisége is felfedezhető Pearce alakításában, illetve a két figura képességei is nagyon hasonlók. Ezenfelül a Mandarin modernebb interpretációit is megpróbálták belegyúrni a karakterbe, amit a Maya Hansennel való kapcsolatán kívül leginkább a sárkányos tetoválásaival, valamint a Tony Stark képébe ordított „Én vagyok a Mandarin!” mondatával nyomatékosítottak.

Darren Cross

Amikor a Marvel bejelentette, hogy a mozivásznon Hank Pym helyett a második Hangyát, Scott Langet helyezik előtérbe, a rajongók értetlenkedve csóválták a fejüket, már csak azért is, mert Pymmel ellentétben neki nem sok emlékezetes sztori jutott, ikonikus nemezisek terén pedig még rosszabbul állt. Így tehát az írók számára adva volt a feladat, hogy a 2015-ös filmhez fabrikáljanak egy méltó ellenfelet, amit nem igazán sikerült teljesíteniük, pedig a Corey Stoll által alakított Darren Cross esetében három karaktert is felhasználtak inspirációként. Az eredeti Darrentől nagyjából csak a nevét kölcsönözték, az a gonosztevő ugyanis egy emberi szíveket kitépkedő szörnyeteg, mely nem épp a Disney profiljába illő bűnlajstrom. Számos hasonlóságot lehet viszont felfedezni Stoll figurája és a Tojásfejként gúnyolt Elihas Starr között, aki szintén ígéretes tudósként kezdte pályafutását, mielőtt Hank Pym esküdt ellenségévé vált és különféle bűnszövetkezetek szolgálatába állította tudását. Starr maga egyébként később feltűnt A Hangya és a Darázsban, ahol Szellem édesapjaként gondolták újra a karaktert. Az alkotók az egy időben komoly skizofréniával küzdő Pym agresszív Fullánk-személyiségét is beledolgozták még az összképbe, aminek a képregények szempontjából semmi értelme nem volt, leszámítva talán azt, hogy Lang így egy hozzá hasonló rosszfiúval csaphatott össze a fináléban.

Sylvie Laufeydottir

A képregények ezt már jóval korábban megalapozták, ám a Marvel Moziverzumban csak mostanság került bevezetésre az a koncepció, miszerint Loki genderfluid, vagyis egyszerre férfiként és nőként is azonosítja magát. Ez persze olyasvalakinél, aki a világon bárkivé átalakulhat, nem kifejezetten meglepő. Az évek során többször láthattuk a csínytevés istenét nemet váltani, amit olykor önmaga „nőiesítésével” ért el, de a leghíresebb ilyen esetben Sif testébe költözött át. A Disney+ sorozatában nemrég bukkant fel az XX-kromoszómás variánsa, Sylvie, ám hamar egyértelművé vált, hogy az írók nem csak Lady Lokiból merítettek hozzá ihletet. Sophia Di Martino karaktere ugyanis vele ellentétben már eleve lányként született, illetve kettejük megjelenése is teljesen más. A színésznő szőke frizurája kapcsán egyesek már a kezdetektől fogva a Thor-történetek meghatározó femme fatale-jára, a Varázslónőre, avagy Amorára asszociáltak, és hétről hétre egyre inkább bebizonyosodni látszik, hogy valóban az ő átdolgozott verziójával van dolgunk. (Ezt a gyanúsan sokszor elhangzó „enchanting” szó szintén alátámasztja.) A Sylvie név ráadásul a második Varázslónőt, Sylvie Lushntont is eszünkbe juttathatja, akit maga Loki ruházott fel mágikus erővel. Tekintve, hogy Amora egy klasszikus gonosztevő, joggal merülhet fel a kérdés, mégis miért kellett variálni vele. A döntésben talán közrejátszhatott az a tény, hogy a DC ugyancsak birtokol egy Varázslónőként futó, már a mozivásznon is bemutatott karaktert.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük