Odin fia már nem méltó, és nem is élvezi – A méltatlan Thor képregényajánló

Thornak, aki már csak Odin fia, a Mjölnir ereje nélkül újabb identitásrengető kérdésekkel kell szembenéznie.

Jason Aaron minisorozata a női Thor érkezése előtt veszi fel az asgardi herceg kálváriájának fonalát. A sztori így sok szállal fűződik A mennydörgés istene, és A mennydörgés istennője történetfolyamokhoz. Meg azokhoz a köztes eseményekhez, amik magyarul még megjelenésre várnak, de Odin fiának méltatlanságának közvetlen előzményei (Original Sin). A mennydörgés istennőjének meglepetéscentrikus végéhez hasonlóan a kötetben fellebben a fátyol a méltatlanság okáról.

Miután Mjölnir erejét egy (már nem is annyira) rejtélyes nő birtokolja, Odin fia egyre mélyebbre süllyed az önvizsgálatba. Ami nála jórészt inkább önmarcangolásból és önpusztításból áll, amik pedig nagy vedelésekbe és tömegmészárlásba torkollanak. Sorsába már többé-kevésbé beletörődve azonban fülébe jut, hogy egy másik univerzum pörölye éppen gazdátlanul hever. Az ereklyére persze többeknek is fáj a foga. A Gyűjtő sem puszta jófejségből kereste meg és ejtette foglyul Odin fiát. Mivel a gyűjtő képtelen volt felemelni a pörölyt, egész Asgarddal együtt a gyűjteményébe helyezte azt. Thorra kényszerítené a feladatot, hogy a mágikus fegyvert helyezze méltó módon gyűjteményébe. Azonban Thanosnak is feltett szándéka megszerezni Mjölnirt, de több meglepetésként érkező barát és ellenség is belép a fegyverért vívott harcba.

A méltatlan Thor kötet leginkább azoknak lesz majd kellemes élmény, akiknek A mennydörgés istennője valamivel könnyebb hangvétele után valami komorabbra vágynak. Aaron lényegében A mennydörgés istene első etapjának atmoszféráját viszi tovább. Esad Ribic epikus, festményszerű vizuális stílusát azonban a kortárs szuperhős képregényekre jobban jellemző látványvilág váltotta. Nincs miért aggódni azonban, ugyanis Olivier Coipel és Kim Jacinto sem elégszik meg a tisztes iparos címkével.

Rajzaik hiába illeszkednek jobban az átlag képregényekhez, mégis erősen áthatja a klasszikus fantasy illusztrációk hangulata. A történethez méltóan a vizualitás is meglehetősen komor, amit a karakterábrázolás és a színvilág is alátámaszt. A vér vörösében pompázó dühös panelek, a gyakran előkerülő vibráló sárgák és az űr fenyegetően sötét és rideg kékjei egy iszonyúan megragadó atmoszférát teremtenek. A szövegek olvasása nélkül, csupán a képeket nézegetve is könnyű elmerülni a gyűjteményes kötet érzelemvilágában.

A párbeszédek, ahogy azt már a Thor történetektől megszoktuk, gyakran fennkölt, túlburjánzó területre tévednek, ami természetesen a karakter és világának sajátjai. Úgyhogy narrációból és dialógusból jut bőven, amik időnkénti cifraságuk ellenére is szépen lettek átültetve magyarra. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a szövegezés ellenére az akciójelenetek és a heroikus, drámaian terpeszkedő egyoldalasok viszik a hátukon a kötetet. De hiába a kozmikus léptékű sztori, az önállóan is erőteljes gonoszok garmadája, a történet mégis inkább hat egy intimebb, személyes történetnek. A világrengetőnek is betetsző események mellett ugyanis A méltatlan Thor még úgyis egy karaktertanulmány, hogy azért nagy újdonságokat nem állít, és túlságosan mélyre sem hatol főszereplőjének pszichéjében.  

A méltatlan Thor tehát egy ízig-vérig szuperlátványos, akciódús, komor minisorozat, amit elsősorban azok fognak élvezni, akik tisztában vannak az előzményekkel. Úgy események, mint hangulati szinten. Önállóan értelmezve egy kevésbé hatásos, lyukas sztorinak tűnhet, de épp úgy támaszkodik az előzetes ismeretekre, mint amennyire sok kaput nyit a potenciális folytatásokra. Azzal talán túlzás lenne vádolni, hogy rétegzett, vagy sokatmondó volna, de éppen tartalmaz annyi mondanivalót, amivel a tucattermékek fölé tud helyezkedni. A vizualitása miatt azonban simán egy többször kézbevevős kötet.

A méltatlan Thor
Írta: Jason Aaron
Rajzolta: Olivier Coipel, Kim Jacinto (továbbá: Pascal Alixe, Esad Ribic, Russell Dauterman és Frazer Irving)
Magyar megjelenés: 2022, Fumax kiadó
Formátum: Keménytáblás kötet

Egy válasz

  1. Azért a Thors-t nem ártott volna kiadni ez előtt. Persze ha azt kiadnák az húzná magával a teljes 2015-ös Secret Wars monstrumot.

    .
    ..

    A másik oldalról meg kész mázli hogy nem adták ki előtte az Angela miniket, meg a Kieron Gillen-féle Journey into Mystery-t. Ezzel megkímélve az olvasót attól hogy azon filózzon miért váltott fajtát Thori és hogy került el (a 4.) Leah-tól. Esetleg az Al Ewing féle Ultimates-et. Így az se fogja zavarni a tisztelt olvasókat hogy Thanos elfelejtette az ott szerzett új motivációját. stb.

    Amit mondani akarok, hogy Jason Aaron irományai sokkal jobbak kontextus nélkül, csak egy wiki összefoglalót ismerve a szereplőkről (de mégis teljesen érzelmileg invesztálódva beléjük valahogy). Így nem akadsz fel azon hogy orbitális ívben sz@rik mindenre maga körül.

    Amúgy még nem vagyunk ott ahol annó első olvasáskor elküldtem ezt a sorozatot a jó büdös francba. Itt még volt bennem remény. Bár lehetett volna több eszem kb. suttogott „titok” leleplezése meg a Gorr-os rémálom körül.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük