Jack Kirby az amerikai populáris kultúra megkerülhetetlen alakja, jóllehet életében sohasem áhítozott kitüntető címekre. Munkássága alapjaiban határozta meg a Marvel-univerzumot, vizuális nyelve pedig a mai napig érezteti hatását a képregényektől a mozifilmekig.
A Frike Comics kiadásában a magyar olvasók most a Bronzkor Hősei sorozat keretében vehetnek kézbe két olyan klasszikust, amelyeket a Mester nemcsak rajzolt, de írt is, bepillantást engedve ezzel féktelen fantáziájának legmélyebb bugyraiba.
Ahhoz, hogy megértsük a tavaly megjelent Fekete Párduc és Az Örökkévalók kötetek jelentőségét, érdemes visszatekintenünk az alkotó kivételes életútjára. A történet 1917-ben kezdődött, amikor egy osztrák bevándorló zsidó család második gyermekeként megszületett New Yorkban Jacob Kurtzberg. A későbbi legenda élete nem indult könnyen, hiszen szabó édesapja alig tudta eltartani a családot, így a fiúnak már gyermekkorától dolgoznia kellett. A kevés megtakarított pénzét ponyvaregényekre és képregényekre költötte, rajziskolául pedig a mozifilmek és az újságok képcsíkjai szolgáltak számára. Nem a stílust utánozta, hanem a technikát leste el: a valóság puszta reprodukálása helyett a lendületes mozgások ábrázolására törekedett, bátran eltúlozva a szereplők méreteit és gesztusait.
Karrierjének első nagy robbanása 1940-re tehető, amikor alkotótársával, Joe Simonnal megteremtették Amerika Kapitányt. A hős bemutatkozása merész politikai állásfoglalás is volt, hiszen a címlapon a Kapitány egy jól irányzott pofonnal köszöntötte Adolf Hitlert. A második világháború és a szuperhősök iránti érdeklődés átmeneti csökkenése után Kirby a 60-as években, immár Stan Lee oldalán írta be magát végleg a halhatatlanok közé. Ők ketten hozták el a Marvel aranykorát, megalkotva a Fantasztikus Négyest, Thort, Hulkot és az X-Men csapatát.
A most ajánlott két kötet azonban már egy későbbi korszak, a képregények 70-es évekbeli bronzkorának terméke. Kirby ekkorra már túl volt egy kiadóváltáson, és visszatérve a Marvelhez szabad kezet kapott, hogy megvalósítsa legvadabb elképzeléseit. Ezek a művek igazi ínyencségek, amelyekben a történetmesélés a végletekig kiszolgálja a vizualitást.
Kozmikus teremtéstörténet: Az Örökkévalók
Az Örökkévalók 1. – Az Istenek napja című kötet lapjain Kirby talán legambiciózusabb, kozmikus léptékű látomása elevenedik meg. A történet szellemiségét érezhetően áthatja a hetvenes években népszerű, Erich von Däniken nevével fémjelzett paleoasztronautika-elmélet (mely szerint az emberiség hajnalán földönkívüli lények avatkoztak be fejlődésünkbe), amelyet a szerző a görög mitológiával és a klasszikus szuperhős-narratívával gyúrt egybe. A koncepció szerint az Égiek néven ismert hatalmas űristenek évezredekkel ezelőtt kísérleteztek a földi emberszabásúakon, létrehozva az evolúció három ágát: a halandó embereket, a torz és genetikailag instabil deviánsokat, valamint a halhatatlan, isteni erővel bíró örökkévalókat.
A cselekmény akkor veszi fel a fonalat, amikor az űrbéli teremtők visszatérnek a Földre, hogy ítéletet mondjanak teremtményeik felett. Felesleges ragozni, ez a kötet esszenciális Jack Kirby, ahol az alkotó a leginkább elemében volt: az inka romok fölé magasodó űrhajók és a retrofuturisztikus szerkezetek ábrázolása lenyűgöző, míg a dupla oldalas paneleken az Égiek gigantikus, technológiai csodáknak beillő alakjai szinte lelépnek a papírról.
Bár a karakterek – mint Ikaris, Sersi vagy Thena – később a fősodor szerves részévé váltak, és a közelmúltban mozifilm is készült róluk, ez a történet eredetileg egy önálló sci-fi eposznak indult.
Ez a függetlenség több szempontból érezhető is a művön: a deviánsok és az örökkévalók közötti ősi viszály, valamint a mitológiai lények eredetének magyarázata izgalmas filozófiai hátteret biztosít a látványos összecsapásoknak, anélkül, hogy ismerni kellene hozzá a Marvel-univerzum aktuális eseményeit. Az összkép önmagáért beszél, hiszen egy zseniális alkotó gátlások nélküli világépítését tarthatjuk a kezünkben, amely minden komolyabb képregénykönyvtár elengedhetetlen darabja.
Kalandfilm a képregénykockákon: Fekete Párduc
Míg az Örökkévalók a kozmikus sci-fi vizeire evez, addig a Fekete Párduc 1. – Salamon Király békája egy vérbeli ponyvakaland. Amikor Kirby közel tíz év után visszatért az általa teremtett karakterhez, radikális stílusváltást hajtott végre. A korábbi, komolyabb hangvételű történetek helyett T’Challa herceget egy Indiana Jones-szerű kalandhőssé formálta, aki a politikai csatározások helyett rejtélyes ereklyék után kutat.
A kötetben a Párduc egy különc műgyűjtő, Mr. Little és Zanda hercegnő társaságában keveredik elképesztő kalandokba. A célpont nem más, mint Salamon király békája, egy rézből készült, időgépként funkcionáló ereklye, amely képes megnyitni a kaput a múlt és a jövő között. Kirby fantáziája itt sem ismert határokat, hőseinknek ugyanis meg kell küzdeniük a hatmillió éves emberrel, egy acéltestű kriptaőrrel, és még egy szamurájok alapította rejtett királyságba is eljutnak.
Bár a történetvezetés mai szemmel nézve helyenként naivnak vagy csapongónak tűnhet, a vizualitás kárpótol mindenért. Kirby rajzai energiától duzzadnak, a panelek szinte felrobbannak a részletgazdagságtól. Ez a Fekete Párduc nem a Wakanda trónján ülő, tépelődő uralkodó, hanem egy akcióhős, aki puszta kézzel száll szembe a lehetetlennel.
Meglehet, hogy ez a megközelítés furcsa az általunk ismert karakterhez, de tagadhatatlanul szórakoztató, és a későbbi írók, mint például Christopher Priest, zseniálisan építették be ezeket a „campy” elemeket a modern mitológiába.
Kinek ajánljuk ezeket a köteteket?
Mindkét kiadvány igazi csemege a képregénytörténet iránt érdeklődő ínyenceknek. Bár a történetvezetés vagy a párbeszédek mai szemmel nézve helyenként szokatlannak hathatnak, ezeket a műveket hiba lenne a modern dramaturgia patikamérlegén mérni. Sokkal inkább egy letűnt, ám annál kreatívabb korszak lenyomatai ezek, ahol a féktelen vizualitás és a gátlástalan képzelet felülírt minden szabályt, Jack Kirby pedig ezekben a művekben mutatta meg igazán, miért ő a műfaj egyik legnagyobb hatású alkotója. Aki nyitott a klasszikusokra, és szeretné megérteni, honnan erednek a mai popkultúra legmerészebb vizuális ötletei, annak ott a helye ezeknek a köteteknek a polcán.
