Egy szupergonosz életközépi válsága Marvel módra – M.O.D.O.K. kritika

Ha azt hitted, hogy a WandaVision-nél már nem lesz különösebb Marvel adaptáció idén, tévedtél.

A Marvel világát ismerőknek talán nem szorul bemutatásra az Amerika Kapitány egyik nagy ellenségeként megszületett George Tarleton, azaz M.O.D.O.K. Az egészen abszurd, komolyan vehetetlen külsejű gonosztevő aztán szépen lassan elkezdett lecsúszni a sokadrangú mellékkarakterek mellé – és hát valljuk be, talán nem is véletlenül. Hiába tűnt már fel az MCU-ban az általa irányított szervezet, az AIM, M.O.D.O.K. felbukkanására vajmi kevés esély mutatkozott. Arra pedig pláne, hogy a karakter egyszer saját sorozatot kap. 2019-ben aztán a Hulu bejelentette, hogy animációs szériát készítenek Patton Oswalt vezényletével, a végeredményről pedig joggal kijelenthető, hogy a Marvel egyik legfurcsább mozgóképes alkotása.  Úgy témáját, mint formáját tekintve.

A szériában George Tarleton, azaz M.O.D.O.K. (vagyis Mental Organism Designed Only for Killing, magyarul korábban Pöffeteg, és ahogy hamarosan találkozhatunk vele a képregények lapjain: Mentális Organizmus Ocsmány és Durva Kivégzésekhez) a Marvel-univerzum szupergonoszainak átlagos életét éli. Terve, hogy meghódítsa és kedvére megváltoztassa a világot azonban rendre kudarcba fullad a leghíresebb hősök közbenjárásának következményeként. Hősünk (vagyis inkább gonoszunk) életét leginkább Vasember és a Stark Industries keseríti meg, így hatalmas ünnepség kerekedik abból is, amikor sikerül megszerezni Tony Stark fél pár csizmáját. Soványka győzelem, pláne annak fényében, hogy a M.O.D.O.K. alá dolgozó AIM a csőd közelében táncol. Mint kiderül, M.O.D.O.K. legalább annyira rossz vállalatvezető, mint amennyire sikertelen gonosztevő, így a friss anyagi források reményében kiárusítja a céget. A zseniális, de éretlen, nárcisztikus és gyerekes személyiségét levetkőzni képtelen tudós viselkedését a családi élete is megsínyli. Gyerekeivel és feleségével folyamatosan romlik a viszonya, miközben M.O.D.O.K. észre sem veszi, hogy mennyire megragadt a múltban. Hogy visszaédesgesse feleségét, és hogy sikerre vigye világmegváltó tervét, visszautazik az időben.

De ahogy az lenni szokott, minden ekkor fordul még rosszabbra.

Patton Oswalttól nem idegen a Marvel világa, hiszen A SHIELD ügynökeiben is tiszteletét tette, és animációs produkciók szinkronhangjaként is többször megfordult már (többek között a legutóbbi Pókember-sorozatban, a L’ecsóban és a BoJack Horsemanben is). Oswalt egyébként szinkronjátékában tökéletesen találta meg azt a hangszínt, ami a leginkább passzol ehhez a stop motion bábanimációban még inkább bumfordivá tett, kisebbségi komplexussal is viaskodó, lecsúszott gonoszhoz. A sorozatban viszont nemcsak M.O.D.O.K. megszemélyesítőjeként, de showrunnerként és íróként is közreműködött. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a 2020-ban kezdődött M.O.D.O.K. képregényszéria, a Head Games is a nevéhez fűződik (amit a sorozatbéli alkotótársával, Jordan Blummal közösen követett el), akkor egy egészen személyes viszonyt feltételezhetünk a színész és a címszereplő karakter között.

Ez a törődés pedig szépen tetten érhető a Hulu produkcióján.

Az alkotók egy esendő, sokszor szánni való, ügyefogyott karakterként mutatják be az emberi számítógépet, aki hiába nagyszerű tudós, életében és vállalkozásában mégsem tud rendet tartani. Az inkompetens gonosztevőt pedig valahogy mégis sikerül egy szánalmas, de kedvelhető balfékként pozícionálniuk, aki iránt könnyű rokonszenvet táplálni, miközben az átlagélet viszontagságaiban vergődik a kapuzárási pánikkal, és életközépi válsággal sújtva. Megpróbáltatásokból pedig rendesen kijut M.O.D.O.K.-nak. A cégében is igyekszik relevánsnak maradni (némi kis startup és vállalati kultúra kritikával övezve), majd a feleségével és a gyerekeivel próbálja meg szorosabbra fűzni a kapcsolatát, esetleg sokadlistás szuperbűnözőkkel kocsmázik, vagy az albérletkereséssel küszködik. A „trehány férjes” családi sitcomokból és animációs sorozatokból ismerős tipikus eseményeket pedig a műfaj modern kívánalmainak megfelelően ábrázolja, az erőszakos jelenetektől, és egy hajmeresztően sötét csavartól sem visszariadva. De ha valahol jogos kritikával lehet illetni a szériát, akkor az pont ebben a nagyon is ismerős, sokszor, sok helyen látott formulából és velejében mégis csak sablonos történetből fakad – amit persze még így is jócskán színessé és érdekessé varázsol a rengeteg easter egg, valamint a ritkán látott, méltán parkolópályára helyezett Marvel figurák és az agyament sci-fi körítés.

Az élőszereplős sorozatoktól eltérően egy stop motion animációtól egészen indokolatlan a reality-szerűen imbolygó, a nézői bevonódást segítő, dokumentarista kamerakezelés, ám a M.O.D.O.K. pontosan ezzel az eszközzel éri el azt, hogy ennek a műfajnak a sajátos paródiájaként is szolgáljon (a beszélőfejes miniinterjúk viszont kimaradtak a képletből). A bemutatott egzisztenciális problémák, a poénok jellege, és a sci-fi őrületben tobzódó cselekmény pedig számos kortárs animációs sorozatot idéz fel. Ha sarkítva fogalmazzuk meg, a M.O.D.O.K. az a sorozat, amit akkor kapunk, amikor Sterling Archer és BoJack Horseman felkeresik Peter Griffint és Rick Sanchezt, majd elmennek lerészegedni a Marvel-univerzumba, hogy felidézzék legkedvesebb Office és Modern Család élményeiket, de a görbe este végén a Robot Chickenben kötnek ki. És ha már szóba került a Robot Chicken: nem véletlen az összehasonlítás, hiszen ugyanaz a produkciós cég készítette, és még Alex Kamer és Eric Towner rendezők is közös pontnak számítanak. A szkeccs-szerű, rövid gegekre építő epizódok helyett itt azonban egy valódi átívelő történetet kapunk.

Összességében a M.O.D.O.K. egy olyan üde színfolt az ide sorozatfelhozatalban, aminek ritkán látott stílusbravúrja jócskán kárpótol az esetleges történetvezetési hibáiért, kliséiért vagy éppen fárasztó poénjaiért. Ha mindig is érdekelt, hogy mit művelnek a Marvel gonoszai a „szürke” hétköznapjaikban, vagy hogyan birkóznak meg az életközépi válsággal, akkor pedig egyenesen kötelező. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük