Cselszövőből a legprofibb titkos ügynökké – Loki: Asgard ügynöke 1. képregénykritika

Loki cselszövés helyett küldetést tervez a karakter első magyarul megjelenő képregénysorozatában.

Biztosra veszem, mindenki elgondolkodott már azon, milyen lenne semmissé tenni a múltban elkövetett hibáinkat egy teljesen új élet ígéretével kecsegtető tisztalap reményében. A csínytevés isteneként ismert Loki fejében is megfordult az elképzelés, aki aztán ezen gondolatot kergetve mindent el is követ azért, hogy valahogyan kitörjön a sorsnak nevezett elkerülhetetlen mókuskerék szorításából.

Hívták már őt nagyon sok mindennek: cselszövőnek, árulónak, csalónak, gaztevőnek, hazugnak, megátalkodott bűnözőnek. Lokit megannyi jelzővel illették már az évek során, azonban az alakváltás nagymesterét hosszú pályafutása alatt egyvalaminek ezidáig talán még sosem nevezték: Asgard ügynökének. Emiatt aztán jogosan merülhet fel bennünk a kérdés: mégis ki lenne annyira elkeseredett vagy éppen ostoba, hogy pont az univerzum legkétszínűbb alakját kérje fel, hogy titkos ügynökként olyan dolgokat vigyen véghez, melyek az egyszerű halandók, de még talán az istenek számára is képtelenségnek számítanak?

Na, de ami még ennél is fontosabb fontosabb: Mit nyer ezen maga Loki? Nagyjából ezek a kérdések motoszkáltak a fejemben, miközben elkezdtem olvasni az Al Ewing által írt Loki: Asgard ügynöke sorozat első kötetét, hiszen ha valamit már megtanulhattunk Lokival kapcsolatban, az nem más, mint hogy még akkor se bízzunk meg benne, ha netán az életünk múlna rajta.

Az Asgardot uraló Mindenek Anyja triumvirátusnak azonban ezúttal nincs más választása, minthogy az ifjú bajkeverőhöz forduljon segítségért – természetesen a megfelelő értékű ellenszolgáltatás fejében. Loki pedig egy valamire való titkos ügynökhöz méltóan nem is okoz csalódást megbízóinak, mivel amellett, hogy újfent a saját kis pecsenyéjét is igyekszik sütögetni, piszkosul élvezi, ahogy büntetlenül kibabrálhat bárkivel. Pláne, hogy még fizetnek is neki ezért. Ewing parádés párbeszédeinek hála pedig igazi bűnös élvezet kivételesen tényleg Lokinak szurkolni az események sűrűjében, hiszen meglepő módon távlati céljai közt most nem a világuralom, hanem a bevezetőben is taglalt, személyét érintő célok húzódnak meg.

Ellenben mielőtt még azt hinnétek, hogy a csínytevés istene beállt a jófiúk közé, erről szó sincs szerencsére. Ha érdeke úgy kívánja, Loki továbbra is hátba szúr bárkit, csak hogy aztán nem sokkal később, mintha mi sem történt volna, meginvitáljon személyes szuperkém csapatába, egy nem mindennapi betörésre. A fondorlatokkal teli és meglehetősen agyafúrt történetet a Lee Garbett által rajzolt és Nolan Woodard színezte panelek teszik egésszé, habár a kötetben olvasható első öt szám alapján előbbi egyelőre semmi igazán formabontóval nem rukkolt elő, ami a kiválóan sikerült összhatás tekintetében egészen meglepő.

Összességében véve Ewing rendkívül szórakoztató módon gondolta újra a Marvel-univerzum egyik megkerülhetetlen gonosztevőjét, emiatt a Loki-rajongóknak természetesen mindenképp kötelező vétel az Asgard ügynöke első kötete. Ugyanakkor azoknak is bátran merem ajánlani, akik egy látványos, talán kissé szokatlan kémtörténetet keresnek, ahol Lokihoz hasonlóan semmi sem feltétlenül az, aminek elsőre látszana.   

Loki: Asgard ügynöke 1.: Bízz bennem, Loki vagyok!
Írta: Al Ewing
Rajz: Lee Garbett
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2021

2 válasz

  1. De érdekesen indul a Loki trilógia (Kieron Gillen: Journey into Mystery, Kieron Gillen: Young Avengers, Al Ewing: Loki – Agent of Asgard) magyarországi kiadása… a 3. epizóddal. :3

    Imádom amúgy. Az egyik oka amiért nem állhatom az Aaron-féle Thor-t.

  2. Eh még egyet.

    Érdekes (ami alatt azt értem hogy nem pénztárca barát), hogy az amcsi első gyűjteményes kiadáshoz hasonló módon adják ki nem omnibuszban esetleg két kötetben. Mármint a Loki: Asgard Ügynöke 17 füzet csak, de még ha hozzáadom az isten verése (event; egész pontosan az Original Sin) minit akkor is csak 22.

    A későbbi kötetek érdekesek lesznek amúgy… a Ewing címek notóriusan vonzzák az isten veréseit, de legalább ő az az író akiben viszonylag bízom, hogy értelmesen tudja kezelni a kapcsolt füzeteket. Ezt egészen pontosan 3 különböző is megtalálta (Original Sin, Axis, és a 2015-ös Secret Wars), és azok a füzetek amik bele vannak számozva a sorozatba nem kihagyhatók mert szorosan a kapcsolódnak a történethez.

    … és nem tudom a vége mennyire fog ütni ha nem adták ki előtte a Gillen-féle Journey into Mystery-t mivel bár itt még annyira nem látszik, de ez bizony folytatás.

    Al Ewing az anti-Jason Aaron. Mármint kihasználja a közös képregényvilág előnyeit, tiszteletben tartja amit mások írtak, visszahoz rég elfeledett szereplőket és ötleteket, épít rájuk… és ezt jól csinálja. (Van pár fórumom ahol viccesen a Marvel wiki megtestesülésének hívják.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük