A Marvel Moziverzum hosszú éveken át uralta a mozis trendeket, és gyakorlatilag saját maga diktálta a tempót Hollywoodban. Az elmúlt években azonban szemmel láthatóan fordult a kocka, és egyre hangosabbá váltak azok a vélemények, amelyek szerint a Marvel-élmény kezd kifulladni. A „superhero fatigue”, vagyis a szuperhősmozik túltelítettsége mérhető jelenséggé vált: visszaeső nézettségi számok, közepes kritikai fogadtatás és egyre nagyobb közönségi érdektelenség övezett bizonyos projekteket. Szintén beszédes, hogy még a bejáratott Amerika Kapitány-franchise negyedik része, a Szép új világ is várakozáson alul teljesített idén kritikailag és bevételügyileg egyaránt.
A Marvel következő mozis dobása a Mennydörgők* lesz, amelyben antihősök és korábbi antagonisták verődnek össze egy közös küldetésre, és a hírek szerint a következő Bosszúállók-filmben is kulcsszerepet kapnak majd. Már a marketingkampány is jelzi, hogy ezúttal más szelek fújnak: a kommunikáció több aspektusában is eltér a korábbi Marvel-filmektől, ráadásul tudatosan reflektál az elmúlt évek leggyakoribb kritikáira. Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, könnyen felfedezhetjük egyfajta újrapozicionálás jeleit, mintha a stúdió egy új, akár független filmes esztétikát próbálna magára ölteni, még ha az alapséma (világmegmentés egy nagyköltségvetésű blockbusterben) változatlan is marad.
A kampány szándéka világos: visszacsábítani azokat, akik kezdenek belefáradni a hullámzó színvonalú szuperhősmozikba, vagy már valahol a Végjátéknál elengedték az univerzumot. Az alábbiakban kicsit részletesebben is megvizsgáljuk a május 1-én érkező film marketingjét, és hogy mit jelenthet ez a végeredményre nézve.
Mi az az A24, és miért számít?
Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent az, hogy a Mennydörgők* „A24-es hangulatú”, előbb érdemes megnézni, mi is pontosan ez a stúdió, és miért lett az utóbbi évek egyik legmenőbb filmes márkaneve. Az A24 egy amerikai független filmstúdió és forgalmazó, amely 2012-es alapítása óta kultikus státuszba emelkedett. Olyan filmeket köszönhetünk nekik, mint az Örökség, Fehér éjszakák, Lady Bird, A világítótorony vagy éppen a Minden, mindenhol, mindenkor – utóbbi Oscar-esővel zárta pályafutását.
Az A24 egyfajta ellenkultúra a nagy stúdiók tömegtermelésével szemben. Nem a közízlést szolgálja ki, hanem sokkal inkább formálja azt, és olyan filmeket támogatnak, amiket más gyártók túl rizikósnak tartanának. Az stúdió neve mára szinte már márkajelzéssé vált. Ha egy film A24, akkor valószínűleg valami szokatlan, vizuálisan impozáns, elgondolkodtató vagy nyugtalanító élmény vár rád. A cinefil, azaz mozirajongó közönség is szimplán „A24-filmeknek” nevezi ezeket az alkotásokat, már-már nem is a gyártóra, hanem a stílusra utalva. És nagyjából ezt a filmes aurát próbálja most a Marvel ráhúzni a saját brandjére.
Florence Pugh: „Indie bérgyilkosfilm Marvel-szuperhősökkel”
A Mennydörgők* kampányának szellemiségét jól összefoglalja Florence Pugh nyilatkozata az Empire magazinban:
„Végeredményében egy egészen vagány, indie, A24-es hangulatú bérgyilkosfilm lett Marvel-szuperhősökkel.”
Pugh Jelena Belova karakterét játssza újra, akit korábban a Fekete Özvegy filmben és a Sólyomszem epizódjaiban is láthattunk. A színésznő azt is kiemelte, hogy a film hangulata emlékeztet a Balhé (Beef) című Netflix-sorozatra, amely szintén Jake Schreier rendezésében készült az A24 égisze alatt, és remek kritikákat kapott. Schreier maga is megerősítette ezt az újfajta irányt: „Volt egy tudatos szándék, hogy valami mást csináljunk. A Balhé hangvétele sokat visszaköszön, van benne egy kis érzelmi sötétség, de ez nem megy a humor rovására.” A rendező és a színésznő tehát ugyanazt a célt fogalmazzák meg: kilépni a Marvel megszokott keretei közül, de úgy, hogy az alap-DNS mégis felismerhető maradjon.
Fókuszban a stáb
„A Marvel Studios és egy csapat elveit feladó független filmes veterán bemutatja a Mennydörgők* című filmet, amelyben semmi sem szent…”
Ezzel az önreflexív felütéssel indít a hivatalos szinopszis, és ez az attitüd köszön vissza a film Absolute Cinema* című kedvcsinálójában is (*a Martin Scorsese-áthallás tapintható) (**az előzetes magyar nyelvű változatát lásd lentebb). Ahelyett, hogy a megszokott sablonokra helyezné a hangsúlyt, a szóban forgó ízelítő egy egészen más irányból közelített: a rendezőt, az operatőrt, a zeneszerzőt, tehát a film mögött álló kreatívokat és legismertebb munkáikat emelte ki. Egy olyan gesztus ez, ami ritka a Marvel- (vagy bármelyik blockbuster-) marketingben.
Bár a stúdió eddig is jellemzően nagy nevekkel dolgozott, a Mennydörgők* esetében nem a sztárerő az elsődleges vonzerő, hanem az, hogy kik ezek az emberek művészileg. Jake Schreier rendező a Balhé sikere után annak forgatókönyvíróját is magával hozta a projektre. Az operatőr, Andrew Droz Palermo korábban a szintén A24 égisze alatt készült A Zöld Lovag képi világáért felelt. A díszlettervező Grace Yun az Örökség (Hereditary) nyomasztó atmoszféráját teremtette meg, míg a zeneszerzői feladatokat a Minden, mindenhol, mindenkor avantgárd filmzenéjéért díjazott Son Lux látja el. Ez az alkotógárda valóban úgy fest, mintha egy újabb Marvel-blockbuster gyártói helyett egy indie film kreatívjait sorolnánk fel, ami részben magyarázatot ad Pugh fenti nyilatkozatára.
Praktikus effektparádé
A Marvel Studios az elmúlt években komoly kritikákat kapott a vizuális effektek túltengéséért – és kivitelezéséért – is. A rajongók és filmes szakemberek egyaránt kifogásolták, hogy a szuperhősfilmek képi világa egyre inkább digitális túlterheltségbe fullad, miközben elveszik az a fajta filmes esztétika, ami egykor a Vasember, az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló vagy akár az első Thor snittjeit jellemezte.
Nem arról van szó, hogy az átlagnéző valaha is művészien megkomponált, szimbolikus jelentésű képeket várt volna az MCU-tól, de mindig is érezhető volt a filmeken az a fajta alkotói szándék, hogy filmeknek nézzenek ki. A közösségi médiában és fórumokon gyakran egymás mellé kerülnek képek az MCU első fázisának jeleneteiből és a legújabb produkciókból, a kontraszt pedig beszédes: világítástechnika, plánok, kameramozgás és kompozíciók terén is sokszor visszalépésnek tűnnek az elmúlt évek termései. A negyedik fázis óta egyre gyakrabban érződik, hogy a produkciók sietve, határidőre készültek el, sokszor a befejezetlenség érzetét keltve. A Hangya és a Darázs: Kvantumánia túlszaturált CGI-vihara vagy a Thor: Szerelem és mennydörgés meglehetősen durva vizuális hibái komoly online visszangokat gerjesztettek: sokakat a mai napig kísért a Szerelem és mennydörgés hírhedt Axl-jelenete a fiú lebegő fejével, a Kvantumánia MODOK dizájnjáról nem is beszélve…
Mindez joggal erősítette fel azokat a negatív hangokat, melyek szerint az MCU filmjei egyre inkább hatnak mindenféle művészi igényt mellőző, futószalagon gyártott termékeknek. Üdítőbb kivétel a közelmúltból például a Fekete Párduc 2. vagy a Doctor Strange az őrület multiverzumában – bár utóbbinál szintén kilóg itt-ott a lóláb CGI terén, a filmnyelvi eszközök használatán és a komplett végeredményen is erősen érezhető a rendező, Sam Raimi különleges látásmódja.
A hosszúra nyúlt felvezetés után térjünk vissza a tárgyra, a Mennydörgők* kampánya ugyanis a látványvilágot érintő bírálatokra is tudatosan reflektál. Már a promoció kezdetén hangsúlyozták, hogy a film kiemelten támaszkodik praktikus effektekre, vagyis valódi robbanásokra, kaszkadőrmutatványokra és díszletekre, nem kizárólag digitális utómunkára. Ahogy Sebastian Stan is fogalmazott egy interjúban:
„Amikor egy kamion felrobban a vásznon, az tényleg egy kamion, ami felrobban. Nem CGI. A Marvel azt akarta, hogy a Mennydörgőknek saját hangulata legyen – sok mindent ténylegesen, a kamerák előtt csináltunk meg, és szerintem ez nagyon sokat számít. Az emberek okosak. A nézők érzik, ha valami igazi.”
Stan a gyakorlatban is ragaszkodik az autentikussághoz. A Bucky Barnes karakterére jellemző kibernetikus kar például a legtöbb jelenetben nem digitálisan, hanem valódi, nehéz protézisként került fel rá, mert – saját szavaival élve – „a legkisebb hamisság is ledönti a hitelesség kártyavárát.”
A CinemaConon bemutatott, magyar felirattal megtekinthető werkfilm szintén ezt a megközelítést húzza alá: a kulisszák mögötti felvételeken rengeteg valódi helyszín és felhúzott díszlet látható, Florence Pugh pedig a világ második legmagasabb épületéről ugrik le egy base-jump jelenet kedvéért – méghozzá kaszkadőr nélkül. Ez a fajta elhivatottság ritka a franchise-filmek világában, és szinte lehetetlen nem párhuzamot vonni Tom Cruise saját kaszkadőrmutatványaival a Mission: Impossible-szériából.
Látszólag a Marvelnél kezdik felismerni, hogy a közönség ingerküszöbén már nem megy át, ha minden látványos, de az steril és lelóg a vászonról. A júliusban bemutatkozó Fantasztikus 4-es: Első lépések rendezője, Matt Shakman például azt nyilatkozta, hogy a hatvanas években játszódó filmjét úgy álmodta meg, mintha az tényleg 1965-ben készült volna – „ahogy Stanley Kubrick készítette volna.” A forgatás során valódi díszleteket, analóg lencséket és egy 11 méteres űrhajó-miniatűrt is használtak, a látványvilágot pedig klasszikus filmes technikák inspirálták.
Szuperhősfilm, ami nem annak látszik?
A Mennydörgőkről* tehát azonnal lerí, hogy másképp akar szuperhősfilm lenni. A hagyományos világmegmentős narratíva helyett sokkal inkább egy karakterközpontú, morálisan szürke figurákat felvonultató, félig kémfilm, félig antihős-drámaként pozicionálja magát – noha tudjuk, hogy Őrszem (Lewis Pullman) személyében az isteni léptékű hősök sem maradnak ki a képletből, és a film nagy előzetesei is grandiózusabb, városrombolós finálét vetítenek előre.
A Vörös Őrt életre keltő David Harbour szerint
„ez nem egy olyan film, ahol a világot kell megmenteni, hanem egy film arról, hogy hogyan mentsd meg saját magad – vagy egyáltalán, van-e miért megpróbálni.”
Ezt a belső vívódást a csapatösszetétel is ügyesen leképezi: a Mennydörgők* gárdája nem barátokból vagy egy közös ügy iránt elkötelezett harcosokból áll, hanem megtört emberekből, akik különböző múltbéli bűnökkel és traumákkal próbálnak valamilyen célt találni. Külön-külön is instabilak, együtt pedig robbanásveszélyesek. A valódi konfliktusok tehát egymás között és önmagukkal zajlanak, legalábbis a nyilatkozatok ígérete szerint.
Ez a fajta megközelítés, hogy egy szuperhősfilm nem a megszokott klisékből épül fel, egyre gyakrabban jelenik meg a kifulladás jeleit mutató zsánerben, de a Marvel esetében még mindig viszonylag újdonságnak számít. A kérdés az, hogy mennyire tudják ezt az irányt konzisztensen végigvinni a Mennydörgőkben*, valóban érdemi fókuszt kapnak-e a karakterek mentális problémái, és mennyire kényszerülnek vissza az MCU-sablonhoz a harmadik felvonásban.
Mennydörgés vagy mennybemenetel?
Fontos látni, hogy a Mennydörgők* továbbra is egy szuperhősfilm, továbbra is egy jól ismert univerzum része, több százmilliós költségvetéssel. Ami azonban most érzékelhetően más, az az, ahogyan a Marvel el akarja adni ezt a filmet. A marketing és a stáb kommunikációja szokatlanul önreflektív, ami első benyomásra azt sugallja, mintha a stúdió tényleg reagálni akarna az elmúlt évek visszajelzéseire. A kérdés már csak az, hogy a moziba beülve a végeredmény valóban túlmutat-e a csomagoláson, vagy csupán ügyes volt a marketing. Májusban kiderül.
