Ne maradj retró Marvel Horror nélkül Halloweenkor! – Marvel Horror ajánló

A Nagy Marvel Képregénygyűjtemény szerencsére belekóstolt a Marvel horror múltjába is.

A Marveltől egyáltalán nem idegen a horror. Filmen ugyanakkor még nem mert igazán bátran elmozdulni a kizárólagos rémfilmek felé. A Doctor Strange folytatása, Az éjjeli vérfarkas, vagy az olyan karakterek és tárgyak beemelése, mint Agatha Harkness, Penge és a Darkhold viszont már jelzi az igényt a horror felé terjeszkedésre. A lapokon viszont sokkal bővebb történelme és repertoárja van a rémisztő történeteknek. A Nagy Marvel Képregénygyűjtemény berkein belül megjelent Marvel Horror kiadvány pedig ebbe a portfólióba nyújt egy egészen szép, bár arányaiban mégis kóstolónyi betekintést.

Hogyan jön a horror a Marvelhez?

A horror képregények történetével és áttekintésével vaskos oldalakat lehetne megtölteni, de nézzük a legfontosabb tudnivalókat. A képregényes berkekben otthonosabban mozgóknak már talán nem újdonság, hogy a képregények aranykorának kései szakaszában, a ’40-es, ’50-es években hatalmas népszerűségnek örvendtek a horror képregények. Ekkoriban persze nem elsősorban belekben és zsigerekben, vagy pszichológiai terrorban tobzódó történeteket jelentett a horror fogalma. Jobbára csattanós, valamilyen tanulságot tartalmazó erőszakos rémmeséknek tekinthetjük ekkor a horror képregényeket. Még úgy is, hogy bőven előfordultak azért a korszak szellemiségében extrémnek számító ábrázolások is. A klasszikus rémfilmekből ismerős szörnyek, óriás rovarok, vámpírok és zombik azonban rendre visszatérő elemei voltak ezeknek a kiadványoknak.

Az EC Comic néhány kiadványa

A korszellem kedvezett is a hasonló produktumoknak. A II. világháború szörnyűségei és árnyai még bőven éreztették gazdasági és pszichológiai hatásukat, mint ahogy a rákövetkező hidegháborús paranoia is szépen ágyazott meg a korabeli sci-fi horroroknak. Ez a hatás természetesen a képregényeket sem kerülte el. A szelídebb, de rémségeket felvonultató, vagy erőszakos, sötét bűnügyi sztorik olcsó szórakozást kínáltak az olvasóknak, és kelendőnek is bizonyultak. A horror képregények piacán iránymutató volt az EC Comics. Olyan mára kultikusnak számító antológia címek kötődnek hozzájuk, mint a Vault of Horror, vagy a fogalommá nemesedett Tales From the Crypt.

A Marvel horror kiadványai

A mókából persze a Marvel elődcégei, a Timely Publications és az Atlas Comics sem maradt ki. Az olyan kiadványaik, mint a Captain America’s Weird Tales, vagy a későbbi Menace, Strange Tales, Journey into Mistery, vagy Tales to Astonish kifejezetten hátborzongató sztorik közlésére szolgált. Ezek készítésében már Stan Lee is rendre részt vett, íróként és szerkesztőként is. Az 1954-es Comics Code Authority-val létrejött, a fiatalok egészséges fejlődését szolgálni hívatott önszabályozó rendszer azonban erősen keresztbe tett mindenféle horrorisztikus törekvéseknek. A horror képregényeknek innentől jóformán leáldozott, és csak magazin formátumban maradhattak fenn, ami a fiatalabb olvasóközönséghez nehezebben jutott el, vagy nem is árusíthattak.

Újra nyeregben a vámpírok és vérfarkasok

A képregényes rémtörténetek írói és illusztrátorai persze fokozatosan elkezdték feszegetni a határokat, hátha egyszer sikerül áttörniük a CCA szigorú szabályain. Stan Lee és alkotótársai is így tettek, és a mainstreammé vált szuperhős képregényekbe rendre belecsempésztek valamilyen horrorgyökerű karaktert, vagy gonoszt és antihőst (gondoljunk csak például a Jekyll és Hyde történetből eredeztethető Hulkra). Persze éppen annyi finomítással, hogy átcsússzanak a cenzorok rostáján. 1971-ben aztán lazult az alkotók köré fonódó szabályozás. Innentől kezdve már újra szabadon megjelenhettek a képregények lapjain a korábban megszokottnak számító vámpírok, élőhalottak, boszorkányok és vérfarkasok. Viszont azzal a kikötéssel, hogy a szépirodalmi kánonba azóta bekerült írók, mint Mary Shelley, Bram Stoker vagy Edgar Allen Poe hagyományait követve történik a visszatérés. Az extrém szellemi terror vagy a brutális vérengzéseknek így még továbbra sem volt helye a képegényekben, de már visszatérhettek a fősodorba a klasszikus karakterek, és a hátborzongatóbb történetek is.

A Marvel ekkor olvasztotta be szélesebb kánonjába a már említett Mary Shelley alkotta Dr. Frankensteint és hullákból tákolt szörnyetegét, Drakulát, valamint az olyan felismerhető alapokra építkező karaktereit, mint a Szellemlovas, a Sátán Fia, Morbius és a nemrég saját filmet kapó Éjjeli vérfarkast (Werewolf by Night). És persze ne feledkezzünk meg az Élő Múmiáról vagy a Sárlényről sem, valamint az okkultizmussal foglalkozó egyéb figurákról. A 2022 májusában, a Nagy Marvel Képregénygyűjteményen belül megjelent Marvel Horror pedig ebbe a régmúltra visszatekintő horrorhagyományba nyújt betekintést. Annak is főleg a ’70-es évek elején kezdődött újraalkotásába.

Marvel Horror itthon és most

Ahogy pedig a Marvel Filmes Univerzuma idén erőteljesebben is elkezdett tapogatózni egy horrorisztikusabb irány felé, úgy válhat egyre inkább érdekessé ez a kötet. A Doktor Strange az őrület multiverzumában moziban is megmutatta, hogy bőven van potenciál a Marvel rémisztőbb területeiben – igaz, azért többnyire mégis megmaradt a horror család- és gyerekbarátabb oldalán. Közönségfilmként persze nem is csodálkozunk ezen. Ugyanakkor október elején érkezett meg az Éjjeli vérfarkas Disney+ különkiadás is, ami pont a halloweeni időszakra lehet kellemes néznivaló. Még úgyis, hogy látvány- és hanguletbeli kísérletezőkedve mellett sem mentes a kockázatkerüléstől. Aki pedig a lapokon is szeretne belekóstolni a Marvel retró horror oldalába, annak remek választás lehet a Marvel Horror.

A kiadvány 10 füzetnyi terjedelemben mesél el 8 történetet. A korábban említett karakterek közül pedig mindenki előkerül. A kötetet nyitó kétfüzetes Szellemlovas sztori azonban mintha kicsit mellényúlás lenne, legalábbis valamelyest kilóg a többi történet közül. Igaz, hogy a pokoli motoros mára a Marvel mainstream kánonjának is megbecsült tagjai, saját kiadványának első két füzetén azonban erősen érződik a ponyvajelleg. Ami önmagában nem is lenne baj, mert ez kicsit a karakter sajátja is. De első önálló füzetei a Szellemlovast magát is kicsit parkolópályára küldik, és a sztori sem túl erős. Ugyanakkor mégis jó móka lehet azoknak, akik bírják a pózerkedéstől sem mentes, náci motorosokat és amerikai őslakosok hitvilágát is beemelő pokoli ponyvahorrorok és B-filmek hangulatát. Annak viszont elősosztályú, pláne a történet második felében.

Némileg hasonló érzetet kelt A Sátán fia történet a Marvel Spotlight 2. lapjairól, ami közvetlenül követi az előbbi Szellemlovas sztorit. Az előző oldalakon először felbukkanó Daimon Hellstrom démoni alakjában látható a sztoriban és inkább kelti egy kalanddal és akcióval kevert okkult dark fantasy benyomását, mintsem horrorét. A korszak korábban taglalt körülményeit figyelembe véve persze ez is érthető. A maga nemében kifejezetten szórakoztató. A horrorjelleget pedig főleg az adja, hogy a Sátán Fia a pokolban küzd meg számos démonnal. A „valódi” hátborzongatás azonban később következik.

Egyéb rémségek

Morbius első megjelenése az Amazing Spider-Man 101. számában azonban már egy érdekes, de szintén nem túl durvára hangolt horrorcsavart is tartalmaz. Ez az a füzet ugyanis, ahol Peter Parker egy szérum segítségével pókhoz sokkal hasonlatosabbá válik, azaz hat karja lesz. A klasszikus rémfilmeket testhorrorral ötvöző groteszk sztoriban Pókember megoldást keres problémájára, ehhez pedig igénybe veszi Curtis Connors, a Gyík egyik eldugott laboratóriumát. Ahol éppen a félresikerült hajóutazása után Morbius is menedéket keres. Morbius vámpirikus jelzőjénél – mint ahogy később a múmiánál is – az „élő” előtag még a CCA-nak szól. Így ugyanis, hogy nem élőhalottnak titulálják, a lazuló szabályok mellett is könnyebben átment a vizsgálatokon egy-egy figura. A szokatlanul groteszk történetet pedig valószínűleg már minden Pókember rajongó olvasta és ismeri, de aki nem, az itt is pótolhatja. Annyi biztos, hogy mindenki jobban jár ezzel, mintha a rosszemlékű Morbius filmet ajánlanánk.

A következő klasszikus Marvel horror alak a sorban Sárlény (Man-Thing), aki első megjelenésével szerepel a válogatásban. A Savage Tales első számában megjelent szörny történetéről pedig szinte csak úgy sugárzik az eredetileg magazinos megjelenés. A képnovella hűen az ősmegjelenéshez, itt is fekete-fehérben pompázik, ábrázolásmódja pedig valamivel közelebb helyezkedik a realista stílushoz. A lehetőségeihez mérten pedig visszataszító, rémületet keltő, ahol még a nők is lengébben öltöznek. A klasszikus, szörnyes B-film hangulatot remekül adja át, és a pár évtizeddel korábbi horrorképregény dömpinget is méltó módon idézi meg.

Klasszikusok farvizén

A következő három képregény pedig a Marvel Universal és Hammer stúdiók horrorjaiból, valamint irodalmi alapokból előcitált klasszikus triumvirátusáról szól. Az Éjjeli vérfarkas (itt Vérfarkas az éjben), Drakula és Frankenstein történetek pedig a klasszikus figurák és mítoszok sajátos átértelmezései. Úgy tűnik a Marvelnél komolyan vették a CCA azon javaslatát, hogy az irodalmi értékeket követő módon emeljék lapjaikra a rémeket. Így az adaptációkban is felidézik az eredetihez közelítő nyelvezetet, miközben a képekben is igyekeznek elérni a rémisztő hatást. A rajzok mai szemmel nézve is teljesen rendben vannak, de értelemszerűen, főleg a retró rajongói fogják élvezetüket lelni benne. A színezésben a kékek, sárgák, vörösek, és az időnként beszűrődő rózsaszínek és zöldek dominánsak. Az összhatás pedig cselekmény, panelezés, színezés és történetvezetés terén pedig végig korrekt. De korukból fakadóan, és a médium fejlődését figyelembe véve is vannak narratív, vagy vizuális hullámzások.

Az Élő Múmia és a Vudu Testvér történetek pedig tagadhatatlanul tartalmazzák a Marvel sokszínűségre törekvését. A kor polgárjogi mozgalmai mentén egyre gyakoribbá váltak a fekete hősök is, valamint a rassz és identitáskérdések felhozatala. Az Élő Múmia pedig érintőlegesen még az Egyiptom-Izrael konfliktusba is belenyúl, miközben nagyrészt mégiscsak a rabszolgatartást és elkeseredett bosszúvágyat teszi meg témájának.

A Nagy Marvel Képregénygyűjtemény Marvel Horror kötete elsősorban a retró rajongóihoz szól, és persze azokhoz, akik el tudják fogadni, hogy a horror címke sok mindent jelenthet. Groteszk metamorfózist, gótikus látképeket, az élet és halál szembenállásából fakadó borzalmat, de bosszúvágyból fakadó erőszakot, tragikus, sötét örökséget és átalakuló önképet is. A Marvel Horror mindenből tartalmaz valamennyit, és viszonylagos kopottsága ellenére is ínyenc olvasnivaló lehet a sötét napokra. De azért nagyobb dózisban is jól esne.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük